Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902
Ulár Pál. 1838. január 20-án született Nógrádon, Nógrádvármegyében, róm. kath. vallású szülőktől. Atyja Ulár Mihály, váczi püspöki uradalmi gazdatiszt, anyja Krenedits Terézia, Krenedits Antal, Vác város egykori bírájának leánya volt. Ötön voltak testvérek: Terézia (még gyermekkorában elhunyt); Anna, férj. Krontaller Józsefné; István, szentesi apátplébános; Amália, férj. Perémi Gáborné és Pál. A család a magyar nemességet Zsigmond királytól kapta. Vagyonos atyja a lehető legjobb nevelésben részesítette. Tanulását a nógrádi r. kath. népiskolában kezdte meg s 8 éves korától fogva Vácon folytatta. Az osztálytanítónál volt teljes ellátáson két évig s később is — mint életrajzában mondja — mindig tisztességes úri családoknál volt ellátáson 400 forint évi fizetés mellett. A szabadságharc kitörésekor II. gimn. osztályú tanuló volt s a gyermekífju szilaj lelkesedésével hallotta Kossuth Lajos lángragyújtó szónoklatát. 1849-ben mint harmadik gimná- zista diák látta az oroszokkal vívott váci csatát, mely, fájdalom, vitéz hadseregünk visszavonulásával végződött. A városban hátramaradott oroszok kirabolták a várost. Tőle is elvette Magyarország fali térképét egy magasrangú orosz tiszt, pár ezüst pénzdarabot hagyván érte hátra. Egy cserkesz katona meg, kinek garázdálkodását nem nézhette megjegyzés nélkül, ugyancsak ráijesztett kihúzott tőrével. Atyjának két lovát, kocsiját s egyéb apró tárgyait vitték el az oroszok, a lovakat azonban harmadnapra visszahozta egy jámbor paraszt. Az ötödik—hetedik osztályokat a kegyesrendiek pesti főgimnáziumában végezte, mígnem a VII. osztály sikeres elvégzése után a kegyes tanitórendbe fölvétetvén, 1854-ben újra visszakerült Vácra noviciatusra, hová aközben atyja is beköltözött, mint uradalmi pénztárnok. A szerzetesi élet
