Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902

12 —

33. A torockói papok 1568—1890. U. o. 1891.

34. A torockói ekklézsia tanítói. U. o. 1892.

35. Egy színi előadás Kolozsvárt 1626-ban. Ellenzék 1892. 235. sz.

36. A kolozsvári unitárius kollégium vázlatos története. A kollégium 1900/901. évi értesítőjében és külön lenyomatban is.

37. Berde Mózsa életrajza. Budapest. 1901.

Kutatásainak ez eredményei mutatják, hogy minő lelkesedéssel csüngött egyházunk múltján. Midőn a millenium évét iskolánk negyedfélszázéves történetének megírásával akartuk megünnepelni, mindnyájan tőle vártuk ezt a nehéz és fáradságos munkát. Buzgósággal fogott hozzá, de gyászos családi körülményei kivették kezéből tollát. Hogy ez nagy veszteség, mutatja az a vázlatos történet, melyet a régi iskolai épület elhagyása alkalmára írt s melyet lehetetlen meghatottság nélkül olvasni. Berde visszavonulását a szabadságharcz küzdelmeiből a magánéletbe e gondolattal kíséri: „Mily boldog az olyan ember, a ki a legnehezebb és viharos időben lelkiismerete vezénylete mellett szívéből és tőrhetlen erővel szolgálja hazáját, nemzetét, a társadalmat, melynek kebelében élt s most, midőn visszavonult a köz- szolgálat teréről, büszkén mondhatja el: „omne tulit punctum“. Ha boldogság ez, Bencédi bizonyára lelkében érzi e boldogságot. A ragaszkodás és nagyrabecsülés érzelmeivel kivánjuk, hogy Isten még sokáig kedvezzen életének egyházunk ügyeinek szolgálatára.

Dr. Gál Kelemen.