Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
95 tengeri veszedelmek tetszenek, — cs az emberiség jussai kihirdetése oly kevesek előtt figyelmes!“ Pedig ez az, a mi még ma is értékessé teszi művét. Amerika oly óriásit haladt azóta, hogy Farkas bejárta, oly sokat és sokfélét tudunk és hallunk róla, hogy az ő leírására éppen nem szorulunk többé, bár oly kimerítő és lelkiismeretes útirajzunk nincs több Amerikáról, mint ez. A miket hirdet benne, a miért lelkesül, az emberi jogok és szabadság, megvalósultak a vén Európában is, élvezzük áldásaikat mi is. De az előtt, ki fogékony lélekkel van megáldva és a ki sohasem felejti hazánk akkori állapotát, a sok küzdelmet, vért és szenvedést, melybe a szabadság nekünk került, az előtt mindég becsben lesz Farkas munkája, mely őt nemes gondolkozásával, ideális felfogásával az új jászülető Magyarország legnagyobbjai, egy .Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey, Kossuth, Eötvös társaságába helyezi. V. A kortársak érezték is, hogy mi a Farkas munkája. Alig jelent meg ez i ’tazás Észak-Amerikában czímen 1834-ben, lelkesedéssel fogadták úgy, hogy a következő évben már új kiadást kellett belőle rendezni. Döbrentey siet üdvözölni az írót: „Áldásom rád, — írja szept. 8-án Észak-Amerikai utazásodért. Az emberiség szent érzései húzamosabb kifejlődését eszközlöd te azzal, mint magyar- és erdélyországi némely szónokaink, kik szabadság mellett beszélnek, s magok despoták.“ Széchenyi István két nap múlva ezeket írja Farkasnak: „Mely kimondhatatlan kellemes pillanatot éltem Amerikai Utazásának olvastában, nem magyarázhatom. Bár lettek volna órák, napok 1 De kezembe véve a drága könyvet, többé nem tehettem félre. Hála a Mindenhatónak, hogy ezen könyv napvilágra jött; haszna honosinkra nézve felszámíthatatlan. Azon jó, melylyel teledestele van, oly világosan, annyi érdekkel és kiméivé közöltetik, hogy az áldott mag, mely belőle hull, még rosszabb földben is kikelne, a milyen a mienk. A nékem ajándékozott példányt legkedvesebb kincseim közé számlálván, nem szünendek meg a közhasznú munka megjelenéséért legforróbb hálával viseltetni, mert eddigelé ennél hasznosabb és szebb ajándékkal, tudtomra, és belső meggyőződésemnél fogva senki meg nem tisztelte a magyar hont és királyságot. Életerő és siker lebegjen ön felett.“
