Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1900

már nem messze lesz és az óhaj, hogy szolgálhassak egyházamnak, melynek tagjául nem születtem, hanem a melyhez meggyőződésből ifjú koromban (1881-ben) csatlakoztam.“

Az 1893. év őszén tartott főtanács megválasztotta egyházi tanácsosnak ; ugyanekkor az igazgatóságnak jegyzője lett, mely tisztet 4 évig viselt. Tanári beiktatása 1894. május 5-én volt. Az 1394 95. évtől négy éven át az ifjúsági olvasó és önképző egylet védnöke, melynek ügyeit nagy jó akarattal és buzgósággal vezette. Rendezte az ifjúsági könyvtárt, átdolgozta az önképző kör alapszabályait új elvek alapján korszerűen s bizonyára nem rajta múlt, hogy az önképző kör működése még mai napig sem felel meg minden tekintetben a jogosan támasztható követelményeknek.

1898. őszén váratlanul nehéz betegség támadta meg az addig erős és munkabíró szervezetét. Arra az iskolai évre szabadságot kapott, hogy egészségét helyreállíthassa. S már már reméltük, hogy egészsége teljesen helyre áll; a következő évben ismét körünkben volt, derekasan résztvett nemes munkánkban, örömeinkben és bánatunkban, midőn újból erőt vett rajta betegsége és most nagyobb erővel. Nyugalmaztatása kikerülhetetlennek látszott. 1901. márcz. 1-től nyugalomba bocsáttatott.

íme röviden életének külső fordulatai. A mi egyéniségének teljes képét adja, az a csendben, feltűnés, szereplési viszketeg nélkül végzett áldásos és gyümölcsöző munkásság, a mely az iskolai élet minden terére, ágára és mezejére kiterjedt. Ő nem látta hivatását betöltve azzal, ha az előírt, szoros értelemben vett tanári kötelességeit teljesítette. Résztvett mindenben, a hol munkát vehetett vállaira. Csak a már némává lett kedves közös barátunk, Boros Sándor néhai igazgató mondhatná meg, mennyire segitő társa volt ő az igazgatás, a szervezkedés, a régi, sokszor avúlt és értéktelen formák és külsőségek közül való nehéz kibontakozás munkájában. Együtt szőtték terveiket, együtt beszélték meg és készítették elé azokat a munkálatokat”, a melyek az új korszellem s józanabb paedagogiai elvek nevében kértek és nyertek maguknak életet, valóságot. Résztvett a tanuló ifjúság minden mozgalmában ; ott volt, a hol buzdítani, lelkesíteni kellett; ott volt az önmívelés munkájánál; nemcsak lelkesült, hanem munkált minden szépért, jóért és nemesért.

Hajlamainak, erkölcsi dispositioinak ez a nemes iránya jóság