Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1900

9

két év alatt a theologiai tanfolyamot is végezte. Utóbbi két év alatt már mint köztanító is működött.

Az absolut kormány mindinkább szorítván a felekezeti iskolákat az Entwurf követelte szervezésre és több tanár alkalmazására; az 1855-ben Kolozsvárt tartott főtanács egyszerre öt ífjat jelölt ki tanárnak; Ezek: Pap Mózes, Nagy Lajos, Ferencz József, Buzogány Áron és Marosi Gergely. Mind az ötöt azonnal fel is szentelte papokká. A két előbbit 1856-ban, a három utóbbit 1857-ben németországi egyetemre küldötte további tanulásra.

De előbb az egyetemre menetel költségeit kellett beszerezni ú. n. peregrináláSsal. Az akadémiai jelölt bejárta az unitárius egyház- községeket és világi urakat (patronus) s ezek adományaiból maga gyűjtötte össze az úti és tanulási költségeket. Az utolsó peregriná- lók Pap Mózes és Nagy Lajos voltak, kik egy útitárs (comes) kíséretében öt hónapig peregrináltak. 1856. jan. 23-án tértek vissza Kolozsvárra. Az eredmény 104 frt úti költségen kívül 2182 frt 57 kr. és 19 drb. arany. Ebből a két akademita másfél évi külföldi tartózkodása idejére kapott 1800 frtot.

Nagy Lajos a 3 semestert Göttingában töltötte. Tanult történelmet és theologiát, görög és angol nyelvet. A történelemből hallgatta Waitz-ot, a földrajzbót Curtiust, a theologiából főleg Evvaldot. Görögöt Budenztől tanult, kit ő viszonzáséi magyarul tanított meg.

A főtanács 1857. jun. 10-én hazahívta és rendes tanárrá választotta s egyszersmind a kolozsvári ekklézsiában másodpapnak alkalmazta. Tanári állásában megszakítás nélkül működött 43 évig, papi állásában 10 évig. 1862-ben kolozs-dobokaköri esperes, 1880-ban egyházi főjegyző lett. Mint tanár 1900. decz. 1-től nyugalomba vonult, esperesi és főjegyzői állását azonban megtartotta. Időközben az egyházi képviselő tanács pénzügyi jegyzője volt 12 évig és igazgató 1862—68-ig.

Mint tanárt a gimnáziumban a görög és magyar nyelv tanításával bízták meg. A theologián a biblia-bevezetést adta elő, a mit azelőtt nem is tanítottak. Az újszövetségi szentírás magyarázatára önként vállalkozott. Később e tárgyakat Símén Domokos vette át s neki az egyháztörténelem maradt.

Már tanuló korában, Kereszturon írt apróbb költeményeket, gyűjtött népmeséket, népdalokat, közmondásokat, hely- és állatneve