Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1900
í együtt s a kellő felügyelet és nevelői hatás alatt legyenek.“ Nem új gondolatok, de nevelésünk bajait gyökerében érintik s álllandóan ismétli évről évre nagyobb gonddal szerkesztett Értesítői-ben, hogy mennyire szükséges a bejáró tanulóknak minden tekintetben kifogástalan elszállásolása. És életének utolsó heteiben is, többen hallgattuk meleg érdeklődéssel terveit, a melyek arra vonatkoztak, hogy addig is, míg az új iskolában a modern internatus berendez- tetik, már a jövő iskolai évben miként szándékozik segíteni a felügyelet mai lazaságán és hiányain. És itt térek már egyik kedves gondolatára. — Az új iskola! Mennyi szeretettel, mennyi odaadással, mekkora lelkesedéssel tár- gyaita, védte, oltalmazta, segítette ezt a létesülésében ezer meg ezer akadálylyal küzködő gondolatot. S mikor az ige már-már testté lenni készül, mikor egy ilyen nagyszabású intézet megfelelő berendezésének nagy munkája az ő vezetésére, erejére, lelkesedésére várt,, akkor elhatalmasodik gyenge testén az emésztő baj s itt hagyja tervét félig valósulva, derékban kettétört fenséges oszlopként. A vizsgálatokat egész junius 23-ig vezette az ő megszokott éberségével. 24-én gyomrával beteg lett. Az orvosok megvizsgálták s az operatiot feltétlenül szükségesnek mondották ki. 27-én operálták, de reménytelennek jelentették ki állapotát. 28-án reggel 7*2 órakor meghalt. 26-án d. u. 5 órakor többünk előtt mondotta vigasztaló szavainkra: „Igen, mikora bizonyítványokat osztjátok, akkor engem is ki fogtok kisérni a temetőbe“. Sejtelmes szava' beteljesedtek. Előbb kikisértük őt az örök nyugalom hazájába. - Azután bánatos szívvel kiosztottuk a bizonyítványokat és bezártuk az iskolai évet. Haláláról a család, a tanári kar, az E. K. Tanács és a kolozsvári tanári kör adtak ki gyászjelentést. A ravatal a kollégium dísztermében volt felállítva. Temetése 29-én d. u. 5 órakor a város osztatlan részvéte mellett volt. A díszteremben Mózes András lelkész mondott imádságot. Utána e sorok írója búcsúztatta el az iskolától. A sírnál Gálfi Lőrincz tanár, utána a kolozsvári tanári kör nevében dr. Erdélyi Károly, a'róm. kath. főgimnázium igazgatója, és végűi az ifjúság nevében Gálfi Zsigmond iskola-főnök beszéltek. A tanári kar koszorú-megváltás czímen gyűjtést indított. A begyűlt összeg egy „Boros Sándor alap“ létesítésére fordíttatott, a mely
