Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

- 22

ból áll, a hangok szótagokat, a szótagok szavakat alkotnak, s a szavak összekötéséből keletkezik a mondat. Br. korszakos fölfedezése, hogy a beszéd nem hangokból s nem is szavakból, hanem mondatokból áll. A nyelvi egyén a mondat. (Az »egyén« oly határozott alakú egész, mely maga nem szükségkép része semminek, de a melynek részei reá nézve szükségképiek és csak érte léteznek.) Megtörténik ugyan, hogy mondatokból felsőbb nemű egyén csoportosulhat, mint a fákból erdő, s viszont a szótáríró kezében a szó is nyerhet bizonyos egyéniséget, de ez a dolgon nem változtat, a nyelvbeli egyén azért csak a mondat. A összes nyelvi jelenségek mind a mondatban és a mondat körén belül lelik magyarázatukat, mert a nyelv sajátságai a mondat sajátságaiban fészkelnek. A nyelv minőségét a mondat alkatának megértése és határozása után jellemezhetni, a milyen valamely nemzetnek a syntaxisa, olyan az eszejárása. Az O. V. az első nyelvtan, mely világos tudatában van a mondat fontosságának, az első nyelvtan mely a nyelvi jelenségeknek tárgyalásában egyenesen a mondatból indul ki, teljes grammatikai rendszerét a mondatra épiti és alapítja s a hangtani, szótani és alaktani formáknak és paradigmáknak csak a mondat keretén belül juttat helyet.1)

Olyan vállalkozás ez, melyet méltán nevezhetünk korszak- alkotónak a nyelvtanítás történetében.

Az eddigi nyelvtanok nemhogy a mondatból indultak volna ki, nemhogy alapnak tették volna, de még helyet is alig-alig tudtak számára szorítani. Syntaxis czíme alatt is alaktani, szóvonzati és szófüzési eseteket tárgyaltak. A humanisták hagyományos felfogását követve — nálunk épp úgy, mint a külföldön -— a szerkesztésre vonatkozó szabályok és utasítások száraz gyűjteménye,

') V. ö. az I. t. fr. nyelvmester bevezetését. Br.-nál minden szót csupán csak mondatba foglalva ismer meg a tanuló. „Haszna benne az, hogy valójában megismeri. Mert a szó ismerete nem csak abban áll, hogy jelentését vagy jelentéseit megtanuljuk, hanem használatát is, melyet csak gyakorlatilag érthetni meg tökéletesen. Felette kevés szó van egy nyelvben, a mit egy másban csak egygyel lehet kifejezni: s hogy mikor melyikkel fejezzük ki, a felett a mondatbeli használata dönt. Megtartása is sokkal könnyebb és biztosabb az értelmes mondatban tanult szóknak. A mi pedig ragozásukat illeti, ezeknek mondaton kívüli bétanulása nem embert, hanem szajkót vagy papagájt illet“,