Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

23

mind csupa alaktani dolgoknak a hagyományos úton való tárgyalása volt a nyelvtan, s a megindult nyelvhasonlítás kapcsán a mondattani vizsgálódás rovására dühöngött az etymologizáló szószármaztatás s a betűkön és szótagokon rágódó »gyökpiszkálás« (Br nevezi igy! szerinte: »minden származtatott és szerkesztett szó al kotásának voltaképen syntaxis az alapja s az etymologizálásban erre is tekintettel kell lenni, de biz a nyelvészeknek kisebb gondjuk és nagyobb annál. Az ő tudományuk a betűk és szótagok tudománya. A mondat dualismusa 17. 1.) Grimmék annyira mentek, hogy a syntaxist alig is tartották a grammatikába tartozónak. (V. ö. Br. Szórend és accentus 5. 1. »A finnismus fejére is ráolvassa Br., hogy tiltakozott a »syntaktikai tulajdonságoknak a nyelveket jellemző vonások közé való fölvétele ellen. U. o. 7. 1.) Nem csoda hát, ha grammatikáink a mondattani jelenségeknek mondattani alapon való tárgyalása helyett szókötésről, szóegyezésről és szóvonzásról beszéltek s beszélnek részben máig is.

Bámulatos, milyen nehezen bir útat törni magának még a legderekabb eszme is, ha százados előítéletekkel kell megküzdenie. Több, mint félszázadja, hogy a nyelvtanba bekeblezte és vfczér- eszmévé tette Br. a mondatot. Agyonhallgatás, vagy kicsinylő mosolygás volt a jutalma. Evekkel azután német földön is pirkadni kezd azonban (A Thun ministerium alatt jönnek rá a Kühner grammatikák) a mondat vezéreszmévé tételének hajnala. Csak szerényke mécspislogás ugyan a Br. gyújtotta ragyogó napfényhez képest, de mégis csak világosság s hozzánk is levilágít, mert onnan jön, a honnan »minden tökéletes ajándék.« Rivalgó hallelu- jával fogadják egyesek, s úgy látszik, mintha egyszerre diadalra jutna Br. eladdig bogarasnak látszó (vagy jobban mondva, egyáltalán nem látszó, mert észre nem vett) fölfedezése. Ámde »osten- dunt terris hunc tantum fata neque ultra esse sinunt« olvashatjuk rá Br.-val. Az 50-es és 60 as évek nagyobb részt német mintára készült grammatikái még csak a kezdet legkezdetén vannak ; bennük a mondat se nem alap, se nem kalauz, se nem vezér- eszme. A mondatnak ide s tova beékelt némi ismertetése csak arra szolgált, hogy mondat alakjában adott példáit annál köny- nyebben fölfoghassa a tanuló, egyébként csak a régi alaktani fogalmakon, a beszédrészeken és szóváltozásokon nyugszik. A va-