Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899
— 4 — munkássága. Ezért ir logikát,1) ezért ir módszertant, ezért foglalkozik aesthetikával, s nagyrészben ezért alkot mindenikben maradandót. A nyelvvel, mint a kölcsönös megértés eszközével, való foglalkozás vörös fonálkánt húzódik végig az »utolsó polyhistor« működésén. írói pályáját jóformán ezzel kezdi és ezzel végzi.2) Ismerősei közt aligha volt valaki, kinek beszédét ki ne javítgatta volna, élő tilalomfa volt az általános nyelvromlás korában; örökös nyelvészkedéséről adomák keletkeztek. Paedagogussá és nyelvtaniróvá is a nyelv végtelen szeretete avatja föl Br.-t. Nála valóságos szenvedély, lelki szükséglet, az értelmi gyönyörök legfőbb forrása és eszköze a nyelvtanulás és a nyelvvel való foglalkozás. Mikor csak teheti, mindig kardot ránt mellette. A Módszerről irt értekezés — sorozatában pl. szigorú meg- válogatás alá fogván a középiskola tantárgyait, az elsőséget annak a tanulmánynak adja, mely az elmének több tehetségét veszi igénybe, mint a másik. Ilyen egy van mindenek fölött, a nyelv') Innen magyarázható meg, miért nem tekinti Br. a logikát a gondolkodás szabályozójának. A nyelvvel, mint a kölcsönös megértés eszközével való foglalkozás juttatta Br.-t arra az álláspontra, hogy „az egymás értése eszközlésében“ keresse a logika czélját. A nyelvészre ismerünk benne, midőn logikájában conditio sine qua non-ná teszi a szóló és halló dualismusát, vagy a midőn oly éles világításba helyezi a nyelvtani és logikai kategóriáknak egymáshoz való viszonyát. Módszertani munkássága is szoros összefüggésben van nyelvészeti működésével; nagyrészben alig is más az, mint a nyelvtanítás módszertana. Hogy aztán idővel a logika tényleg a „legerősebb oldala“ (V. ö. Dr. Gál Kelemen : Brassai, mint philo- sophus 39. 1.) legerősebb fegyvere lesz, s hogy a vita hevében egyszer kereken kimondja, hogy neki csak egy tárgya és egy tudománya van, a módszertan (A Hon 1863. 115—118. sz. Halljunk szót.), az mind nem változtathatja meg fennebbi véleményünket, mert logikáját (mely más szempontból ugyan, de újra csak a nyelvvel foglalkozik) tulajdonképp nyelvészeti munkásságának kiszélesbitőjéűl tekinthetjük, módszertana pedig újra csak a nyelvre, mint a tanítás anyagára és eszközére vonatkozik legnagyobb részben. A methodologus Brassainak is a nyelvész Br. jelöli ki az utat és adja kezébe a tollat, a mint ez megjegyzéseiből is kitűnik : „Figyelmemet legelébb is és legtartósabban a nyelvtanitási fogyatkozások, mondjunk többet, ferdeségek vonták magukra .... Ilynemű tapasztalások ésr elmélkedések tétették éltem egyik lőféladatává a nyelvtanitási eszközök tökélyesbitését. (Uo.) 2) Első nyelvészeti dolgozata 1837-ben, az utolsó 60 év múlva (már halála után), 1897-ben jelent meg : „Nyelvtanulás.“ Nemzeti társalkodó 1837. I. 6., 7., 8. sz. „Vissza és körültekintés “ Egyetemes Phil. Közlöny 1897. 6., 7., 8. sz.)
