Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

39 —

lékszem, hogy még mi diákocskák is, — belőle tanulva — egy nagy elme nagy tévedésének, hogy ne mondjam, bogarának tartottuk, eredeti gondolataiból gúnyt űztünk: tetszett nekünk szörnyen, hogy »többet tudunk, mint a könyvünk-« Ma is bánt, ha rágondolok s szinte belső kényszerűség hajtott erre a kis apológiára is. Madd tudják meg, a kiket illet, s a kik még nem tudnák, mit ér és mit érhetett volna ez a titkon sokat ócsárolt, vagy szánakozó mosolylyal agyonhallgatott nyelvtan Tankönyvirodalmunkban önállóbb és eredetibb gondolkozásra valló munkát hasztalan keresnénk. Ez a nyelvtan a magyar gondolkodás őserejének ékesen szóló hirdetője, s ennyiben közös nemzeti büszkeségünk. De egyszersmind szomorú bizonysága annak, hogy a magunkét nem tudjuk megbecsülni, s elismeréssel és csodálattal csak az idegennek adózunk. Az 0. V. eredeti gondolatainak évtizedekig kellett érintetlenül parlagon heverniük, hogy aztán német ruhába bújva nálunk is hóditó körútra indulhassanak. Kincses bánya volt, de sokáig nem jutott eszünkbe bányászkodni benne. A jövő még rejt számára diadalútat, mert az O V. olyan határkő tankönyvirodalmunk mesgyéjén, mely némi tekitetben ma sem a múltat, hanem a jövőt jelenti.

Pálíi Márton.

II.

Adatok a collegiuin 1899 1900. tanévi

történetéhez.

Az 1899 — 900. tanév története egy új forduló pontot képez iskolánknak már több mint 300 éves történetében. S hála a gondviselésnek ez új fordúló is a nemes áldozatkészségnek, az egyház és iskolai élet haladásának a képét tárja elénk. Egyik fontos és a messzi jövőbe kiható momentum az új collegium építésének megkezdése, mely már egy év múlva föl fogja váltani a mostani, 100 éves s teljesen egyházunk nemeslelkű híveinek az áldozat- készségéből és a Zsuki nagy alapítványából épült collegiumunkat. Most is öröm tölti el lelkünket, ha arra gondolunk, hogy egyik nagy alapítónk 100 ezer koronát adott e czélra. A szükség égető volt mint 100 év előtt s a segítség oly nagy értékű, mint akkor.