Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

— 40 —

De az idők folyamán a helyzet annyira megváltozott, hogy a míg 100 év előtt az állam hatalom csak követelt, de nem segített, ma már a követelés mellé segítséget is nyújtott, 240 ezer koronát adván az új collegium építési költségeire. S midőn ezt örömmel jegyezzük be iskolánk évkönyvébe lehetetlen, hogy kapcsolatba ne hozzuk dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter nevével, a ki a közoktatásügy érdekében tett sok és hasznos intézkedésével az egész nemzet közbecsülését vívta ki magának s a felekezeti iskolákat is kellően méltányolván, segítséget nyújtott a felekezeteknek, hogy tanáraik javadalmát emelhessék új és czélszerű iskolákat építhessenek.

Ennek következménye az az örvendetes tény is, hogy a folyó tanévben a tanárok 100 frtos ötödéves korpótlékaikat megkaphatták és fizetésük is emelkedett annyira, hogy a legidősebb tanár 1800 frt fizetést élvez. Ha vissza pillantunk iskolánk történetére, nagy megnyugvással kell följegyeznünk ezt a haladást. Még csak a 80-as évek végén is 800 frt volt egy-egy tanár fizetése, ma már a kétszeresénél is magasabb lehet az idősebbeké. Ilyen körülmények között bizton számíthat egyházunk arra, hogy egy kiváló és hivatásának élő buzgó tanári kara lesz s ennek következtében fejlődni fog iskolája, mert régi igazság, hogy a milyen a tanári kar, olyan az iskola is A buzgóság, jóakarat soha sem is hiányzott iskolánk tanáraiban, de a megélhetés gondja, a mindennapi szükségletek kielégítéséért való aggodalom mindig ólomsúlylyal nehezedett rájok a minek hatását az iskola is megérezte. De érdemük annál nagyobb, hogy ily körülmények között is eredményesen tanítottak. A helyzet javult, a jövő reménye biztatóbb lett.

De ha más oldaról tekintjük is iskolánk beléletét, szintén öröm tölti el lelkünket, mert a múltban táplált aggodalmunkat eloszlatta. A székelység nemcsak felekezetűnknek, hanem a magyar nemzetnek is mindig egyedüli erőssége volt Erdélyben. Utóbbi időben aggódva láttuk, hogy a megnehezült élet viszonyok miatt a székely tanulók száma nem növekedik, sőt talán évről-évre csökken.

Ezt tapasztalhatta a 'kiváló székely, a fejedelmi alapítványt tevő Berde Mózsa is, mert alapítványának tekintélyes részét arra hagyományozta, hogy a szegény székely tanulók megélhetését biztosítsa, A f. tanévben kezdették meg tanulóink a Berde czipó-