Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

— 38 —

oktatásnak a mai értelemben vett nemzeti alapra való fektetése iránt. Tanítjuk bizony a magyarnyelvet is, sőt — legalább papíron — bizonyos közzépponti szerepet is juttat neki tantervűnk a középiskolai tanulmányok sorában. A megokolás nem tartozik ide (1. tantervűnket!); elég kár, hogy újabban — bizonyára tantervűnk szellemével is ellentétben — bizonyos retrograd irányzat kezd lábra kapni magyarnyelvtanainkban (Körösi S. is rámutat a Magyar Paedagogia idei számában). Mellőzik pl. az actio és tempus megkülönböztetését s általában nem keresik a kapcsolatot az anya- nye’v és az idegen nyelvek grammatikai szerkezete között, mintha nem tudnák, hogy a magyarnyelvet nem pusztán a magyarnyelvért tanítjuk. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, keresse fel Mohamed a hegyet; ha az idegen nyelvek grammatikái el-elfelejtkeznek alkalomadtán a magyarnyelv megfelelő (vagy ellenkező) szerkezetére hivatkozni, a magyarnyelv tanára ne tekintse határsértésnek az idegen nyelvek megfelelő szerkezetére való rövid rámutatást. Az élő nyelvérzék segítségével játszva megrögzíthet a tanuló fejében sok olyan szabályt, mit a határsértéstől rettegő idegen nyelvtanok minden nyelvtanító mesterkedése se tud beverni és élővé tenni a tanuló agyvelejében.

Br.-val szemben természetesen nem léphetünk föl ilyen igényekkel; anachronismus volna olyat keresni benne, a mi csak a legújabb kor vívmánya és fölfedezése.

Az 0. V. (és az I. T. is) ma már a múlté. Új életre támasztani csak teljes átdolgozással, teljesen új, összefüggő) szöveggel és műszavakkal lehetne. A régi O. V.-nek csak módszere és grammatikai rendszere maradna meg, az is csak inkább általános vonásaiban, s még így is aligha be tudna jútni az »áppróbált« tankönyvek közé, mert a többi nyelvtanokkal egyöntetű úgy se tudna lenni, (legfeljebb ha amazok alkalmazkodnának hozzá).

Ez azonban nem sokat von le az O. V. érdeméből. Tankönyvtől az is nagy dolog, ha kora színvonalán állva, kielégíti kora szellemi szükségletét; kiváló érdemszámba megy, ha elavúlva js nyomokat hagyott maga után. Az O. V. kétszeresen is rászól gált erre a koszorúra. Korát egészen a legújabb időkig messze megelőzte; irányította volna is, ha lett volna, a ki hallgasson rá. De nem volt. Tanügyi körökben kicsinylőleg szóltak róla. Jól em