Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899
példái azonban azt bizonyítják, hogy a mai grammatikák »többszörösen összetett mondatát« s igy a mai értelemben vett körmondatot is magában foglalja. Hogy mennyire ismeretlen fogalom az O. V. korában a mellékmondat, csak az akkori mondattan kezdetleges ügyefogyottsága s a maga körével és tárgyával való tisztában nem levése mutatja igazán. A valódi mondattan a szűkre szabott grammatikába be nem férve, a stilisztikába szorult, a melynek pedig természetesen semmi köze sem volt a mondatok szerkesztőnek nyelvtani fejtegetésével. Br. is ezért tárgyalja a periódus neve és köre alatt a mellékmondatot; O. Vezére az első nyelvtan, mely ezt az eredetileg a stilisztikába tartozó fogalmat teljesen nyelvtani alapra fektetve, kifejti és tisztába hozza a mellékmondatok tanát.1) Ha más érdeme nem volna, már csak ez a vállalkozása is előkelő helyet biztosítana az O. V.-nek a nyelvtanírás történetében. Nagy hírre azonban mindamellett mégsem ezzel, hanem egy csak úgy szinte ötletszerűleg odavetett megjegyzésével tett szert újabb időben. Az »összevont mondat« elméletét értjük. Az U. V. (II. 162. l.)-ben már 1847-ben így teszi tönkre az »összevont« mondat elméletének tanát: »Midőn a mondatban az igéket, vagy ugyanazon viszonyú mellékleteket kettejévcl, hármával, vagy többjével is használják, ezen halmozást bizonyos szócskákkal kijelelik. A nyelvészek úgy akarják az ily esetet magyarázni, hogy két vagy több mondat van összehúzva; p. o. ich sitze und schreibe: ezek helyett volna mondva: ich sitze, ich schreibe. Azért Összehúzott mondatoknak is nevezik az ily »és«-es mondatokkt. De értésökre ezen magyarázat éppen nem szükséges és mi csak a nyelvészek véleményét adók elé.2) ') Az angol nyelvtanok eljárásával való egyezése itt is szembeszökő. Azok szokták egész sereg mondatkor elemzésével fejezni be a nyelvtant. 2) Bővebben megokolja és kifejti nézetét a Módszerben (165. 1.) „A német nyelvészek az oly mondatot, melynek valamely része kettőztetve (hármaztatva, van, „zusammengezogener Satznak“ nevezik és pl. ezt: Dein Vater und deine Mutter waren bei mir,“ úgy akarják elemezni, mintha ezekből volna összevonva: „Dein Vater war bei mir, — deine Mutter war bei mir“ . . . Soha ennél ferdébb pedantériát! Vét az elemzés elsőben a takarékosság elve ellen. Quod potest lieri per pauca, non debet fieri per plura. Egy gondolat kifejezésére két rokon határzóra van szükségem. Veszem őket rögtön, még mondatom bevégzése előtt, s eszem 3 — 33 —
