Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

— 34 —

Szava azonban félszáz évig maradt kiáltó szó a pusztában. Halász Ignácznak 1895/96. évi egyetemi előadásáig (és nyelvtanának 1896-ban megjelent II. kötetéig) senki sem vett tudomást Br. fölfedezéséről. Pedig időközben — évekkel Br. után — német földön szintén rájöttek arra, a mire Br.1) (Kern: Deutsche Satzlehre 1883. Burghauser: Zur Lehre von Zusammengezogenen Satze 1891.), sőt elméletének elfogadását időközben maga Br. is sürgette (»Meg kelle említnem azért, hogy nyelvészeink az ismétlős mondatok ügyében még csak a csuklásnál vannak és »összevont mondatok« neve alatt tárgyalják, holott mestereik is, a németek már elhagyták azt a ferde felfogást « Szórend és accentus 1888. 14. 1.) Szomorú bizonysága szellemi rabszolgaságunknak, hogy itt is csak a németek nyomán — nagy későre — birt utat törni magának a helyes elmélet.

E vázlatos ismertetés is — azt hisszük — eléggé jellemzi Br. eredeti fölfogását a mondatok felosztásáról és mineműségéről. Feltűnő azonban, hogy a logikai felosztásnak, részelésnek, rendszerezésnek és meghatározásnak ez a nagymestere itt nem barátja

ágába sincs, hágy még előbb két mondatot csináljak s azután fűzzem össze az ismétlések kihagytával. Penelope vászna lenne ez fordított rendben. Egy kis almafám van, de kevés becses terméssel. Le akarom kézzel szedni gondosan. Az egymástól távol függő gyümölcsöket egyenkint veszem le ... De látok egy párt oly közel egymás mellett, hogy egy kézzel kényelmesen és potyolás nélkül leszakaszt- hatom Nemde meg is teszem rögtön az első gondolatra ? Ilyen a halmozás el. mélete szerintem. De kitetszik abból, hogy az „összevonási“ magyarázat az igazság elve ellen is van . . . Azon elemzést lehetne alkalmazni az ilyekre is: „három galamb repül“ s ez e helyett volna mondva: „egy galamb repül, egy galamb repül, egy galamb repül“ s e háromból lenne összevonva az adott mondat. Mi több minden egyszerű mondatot annyi különböző mondatból lehetne összehúzva gondolni, a hány külön határzóval párosíthatni benne az igét. Pl. „Én a fáról ettem cseresznyét“, ebben vannak : „Én ettem“ — „cseresznyét ettem“ — „a fáról ettem“ Tetszik az elemzés? Szóval az összevonás csak chimaera. Nem nebelegtem volna annyit vele, de újabb nyelvtanaink Írói nem restelték ezt is, mint valami nagy bölcseséget átkölcsönözni philosophus szomszédainktól. Ta«uljunk igenis akárkitől, de nem lévén gyermek, tanuljunk kritikával“

') Az összevont mondat elméletének keletkezését, irodalmát, a tudomány és iskola itélőszéke előtti mai modern állapotát és fölfogását kimerítő részletességgel tárgyalja Erdé'yi Lajos „Az összevont mondat“ (Bpest, 1898.) czímű művében.