Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

32

fiat (t. i. főmondat és mellékmondat együtt) amúgy is minden inkább, mint összetett mondat, sőt még a főmondatok egymás mellé rendelésénél is csak okkal-móddal, csinyján lehet összetételről beszélni. De hát ha a német még nem jött rá, nekünk se szabad hirdetnünk, mert az igazság csak úgy igazság, ha német földről száll alá mireánk.

De térjünk vissza Br.-hoz! Mondottuk, hogy az »összetett mondat« kifejezést nem ismeri. Az O. V. bevezetésében a halmozott mellékletes mondatok említésekor (de bizonyára a mai összetett mondatokat is beleértve) ezeket mondja: »Ezeket a többi nyelvtanok »összetett mondatoknak« nevezik. Igaz, hogy széjjel lehet azokat több mondatra szedni; de abból még nem következik, hogy a felvett mondat eme szétszedett részekből áll. Egy darab fát három hasábra lehet hasítni, de ki merné állítani ama darab fa egész korában, hogy három hasábból áll.«

Különös figyelemre méltó a mondattan legkényesebb szakaszáról, a fűzött (ma »alárendelt mondat« v. »mellékmondat«) mondatokról szóló tanítása. Mondatfűzés és periódus (mondatkör) czim alatt szól róluk s a bevezetésben különösen fölhívja rá a figyelmet1)

»A mondatkor (periódus) oly bővített mondat, melynek egy, vagy több melléklete, vagy alpótlója, vagy mindkettő saját igéjű külön mondat alakjában jelenik meg«. Ez értelmezés szerint tehát periódus annyit tenne, mint a mai alárendelt mondat; fölvett

') „Különösen figyelmeztetjük a tanítót és tanulót e könyvnek arra a szakára, mely a „mondafűzésről“ szól. Egy kis egészszé fűzött mondatcsoportot, mint tudva van, periódusnak neveznek. A periódusokról rendszerint a stylisticában, vagy rhetoricában értekeznek s ha némely nyelvtanban van is szó rólok, igen szegény ismertetésüket ama tudományoktól s a logicától kölcsönzött jellemvonásokkal eszközük. Igen, de amazok azt tanítják, milyen a díszes periódus; eme megint azt, hogy miképp kell azt helyes okoskodásra és következtetésre alapítani. De hogy nyelvtani tekintetben mi a periódus, miképp kell azt nyelvtanilag helyesen szerkeszteni, avagy csak helyességét megvizsgálni, vagy bírálni, hallgat az Írás Legelső vagyok, ki ezen munkácskámban megkisértém a periódusnak egészen nyelvtani fejtegetését és ismertetését. Huszonegy évi fontolgatás még nem szolgáltatott okot nézeteim s rendszerem nétaláni változtatására, a nyelvtanulónak pedig, minthogy saját elemében, a nyelvtan fogalmai körében marad, sokkal érthetőbb lesz, mint akármely más rendszer szerint“. 0. V. II, Előszó. 1882