Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

— 26 —

sen önálló kutatásainak és csodálatosan mélyen járó vizsgálódásainak ez oktatás érdekében való praktikus értékesítése egy olyan magatalálta módszertani rendszer keretében, a milyent igazán csak a mindig maga lábán járó autodidakta alkothat. Ezért nyelvtanaiban a kétségkívül eredeti paedagogusnál is inkább lebilincseli figyelmünket a nyelvész. Ez a figyelem annál önkénytelenebb és

annál természetesebb, mert megszoktuk, hogy tankönyvben nem keresünk a tudományos kérdések előbbrevitelére czélzó önálló vizsgálódást s bőven megelégszünk, ha az író a paedagogiai szempont megsértése nélkül minél nagyobb számban és minél behatóbban értékesítette a tudományos vizsgálódás eredményeit. Br.-nál ez a tudományos vizsgálódás is a tankönyvíró vállait nyomja s azért kétszeres figyelmet érdemel nyelvtani rendszere

E rendszernek csak a legsajátságosabb és legjellemzőbb vonásaira mutatunk rá.

A mondatrészeknek ma szokásban levő osztályozásáról (alany, állítmány, tárgy, határozó jelző s - némely nyelvtanokban — kiegészítő) Br. semmit sem tud. Nála a mondat tartó és forduló sarka, szegletköve az ige; a mondat igéből s hozzája tartozó mellékletekből (vagy igehatározókból) áll. A latinban és magyarban az alapmondat puszta igéből (= állítmány) is állhat, a németben és francziában azonban az igéhez még egy melléklet is kell, az alany. Ez az alany a francziában nominativus (nominatif -= sujet), a németben és latinban azonban csak legtöbbször az. A német mondatban az az alany, a mi az ige előtt van, mert mindig arról mondok valamit. E mondatban pl.: In Eondon wohnen mehr als zwei Millionen Menschen«, London az a felvett tárgy, a melyről azt állítom, hogy sok nép lakja s igy hát »In London« az alany s a mondat másik fele az állítmány. íme Brassai be merte vinni korszakalkotó fölfedezésének eredményeit az iskolába, mert nem akart tudva valótlanságot tanítani, s a paedagogiai szempontnak csak annyi eredményt tesz az újabb kiadásokban, hogy arra kéri a tanárt, nevezze az ő alanyát a támadható zavar kikerülése czéljá- ból legalább egyelőre »okszerű alany«-nak, vagy egy jeles német nyelvész példájára lélektani alanynak.1)

') V. ö. 0, V. bevezetése; „A tanítónak, bízvást leltehetem, hogy éddigelé más fogalma volt az „alany“-ról, nevezetesen az, hogy az „alany és „nomina-