Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1897

— Sósokkal nagyobb elv volt, mint a tudás elmélete. És e nagy eiv Platónnál hiányzott. Valóban nem tudjuk, hogy melyik volt nagyobb, a Platón-fóle halhatatlanság szépsége, vagy annak a szellemnek visszataszító volta, melylyel azt Platón az emberiségnek adta. A Platón-fóle iratokban a bölcsészek osztálya, mely uralkodni akar minden fölött és mindenben, mely lenézi a közönséges iparost vagy napszámost, épen oly gyűlöletes, mint bármely más osztály, mely magát elbizakodva kiváltságos osztálynak tartja. Még a keresztény papi osztály is meghagyja az üdvöt a tudatlanok ártatlanságának, míg Platón szerint ezeknek, mint ártatlan hangyáknak kell vándorolniok. Még visszataszítóbb a Platón-féle bölcsészet, ha tekintetbe vesszük annak az államra, a társas életre vonatkozó tanait is. A minta államban a családi élet megszűnnék, a nők csupa szolgálók vagy még rosszabbak lennének, a gyermekek már születésük idejében elvétetnének a szülőktől, csak a bölcsészek virágoznának és uralkodnának a többség, a rabszolga nép fölött.

Itt igaz a Pál apostol mondása: Ha prófétai képességgel bírok is és tudok minden titkot és megvan bennem minden ismeret s ha teljes hitem van is, úgy hogy hegyeket mozdíthatok el helyeikről; szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (I. Kor. 13. 2.)