Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1897
Üdvözlő beszéd. Boros Sándor igazgató tanártól. Kedves barátom, pályatársam! Az ember sokféle feladatai között alig van olyan, a melynek érdekében olyan sokoldalú munkát kellene végezni, mint a tanítás érdekében. De miféle munka lehet magasztosabb, föleme- lőbb annál, a mely az emberi szellem művelésére, az általános műveltség terjesztésére irányúi. A tanár munkája fölébreszti a tanítványok lelkében a szép és jó iránti nemes érzéket, a tudományok iránti kedvet és szeretetet, ébren tartja lelkűkben a vallás-erkölcsi érzést, a haza- és szabadság szeretetet. Csak az a tanár tud megfelelni nehéz feladatának, a ki ezeket átérzi, ezekért lelkesedni tud. Tudom, bogy te is igy fogod fel feladatodat s azért üdvözöllek tégedet, most már ünnepélyesen is elfoglalt tanári székeden, üdvözöllek őszinte örömmel, lelkem egész melegével, úgy a magam, mint tanártársaim nevében. Azt mondják azok, a kik az iskolát és annak szervezetét csak a messze távolból szemlélik, a kik a tanár munka köréről, feladatáról még csak gyönge sejtelemmel is alig bírnak, hogy manapság igen könnyen elvégezheti a tanár feladatát, mert elő van írva mit kell végeznie napról napra, óráról órára s meg vannak hozzá a jó tankönyvek. Egy szóval, hogy a tanár munkája sem különbözik a sablonszerű hivatalnoki munkától, vagyis hogy a tanár is csak olyan hivatalnok mint bárki más. Nem akarok az ilyen ítéletek ellen harczra kelni, hiszen úgy is hasztalan volna, sem középiskoláink feladatával tantervével, tanmódszerével foglalkozni, hogy megdöntsem a téves hitet. De azt igen is hangsúlyozom kívánom, hogy ma inkább szükség van a tanár önálló működésére, odaadó buzgóságára, pályája iránti lelkesedésére, mint valaha. Jól tudjuk mindnyájan
