Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1897

— 1Ő tűm a lélek halhatatlanságára szerinte is bizonyíték, mert különben, ha a gonoszok a halál által bűneiktől is megszabadulnának, igen jó dolguk volna. A büntetés nem valami rossz, hanem jó. Platón azt mondja, hogy mindenkinek kivánnia kell a bünhödést, mert jobb meggyógyulni, mint betegnek maradni. (Polit, IX. 591.)

Ezekben igyekeztem halvány képét adni a Platón-féle halhatatlanságnak. Szándékomban volt még rendre tárgyalni és elbírálni azokat a bizonyítékokat, melyeket Platón az ő tana mellett felhoz, de ezt a jelen alkalom nem engedi meg. Tanácsolom azonban minden gondolkozni szerető embernek, hogy olvassa magát Platónt, melyből ma is gondolatokat és gyönyört szerezhet magának minden ember. Sajnos, hogy a magyar olvasóközönségnek egy jó Platón fordítás még nem áll rendelkezésére.

Azonban jóllehet máris visszaéltem hallgatóim jó akaratú türelmével, lehetetlen, hogy egy pár gondolatot ne fűzzek még ahhoz a rövid vázlathoz, miket fennebb elmondottam. Gondolkozni egy jövő életről a jelen élet gondolkozásával nagyon bajos; belátni egy más világba nekünk nem adatott. Ha minden eddigi gondolatot a jövő életre vonatkozólag gyengének találunk arra, hogy az minket meggyőzzön és a tudás birodalmába vigyen, a jövő élet kérdése még nincs megoldva, hanem csak elzárva előlünk. A bizonyítékok mindig csak arra szorítkoznak, a miből kiindulunk gondolkozásunk világában. Ha a végső okot, Istent, olyas valaminek vesszük, kihez mi hasonlók vagyunk, bár a teljes hasonlóság igen nagy hiányaival, t. i. hogy neki is olyan forma gondolatai, akarata, tehetsége és jósága van, mint nekünk, bár tökéletes vagy mondjuk végtelen nagy mértékben: akkor lehetetlen arra a meggyőződésre nem jutnunk, a melyre Platón és a keresztény világ is jutott t. i. a jövő élet hitére. Be kell vinnünk a világba a czélirányosságot, vagy gondviselést igazságot és szeretetet a véletlen uralma helyett. És ilyen prae- missumok után, bár hiányosan, tán gondolkozhatunk egy jövő életről is, jóllehet nem a középkori theologia által kijelölt utakon. Egy jövő életet leginkább úgy tudunk felfogni, mint a lelki tehetségek fejlődését, mint haladást erkölcsökben, tudásban. Erre a gondolatra vezethet minket földi létünk analógiája is. Az anyag