Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1897

iß talanságot, zsarnokságot és erőszakosságot választották, farkasok, oly vek, kányák lesznek; legboldogabbak, kik a polgári és társadalmi erényeket gyakorolták, philosophia és elme nélkül is, mert ezek valamely egyszerű társas természetet öltenek magukra, hasonlót a magukéhoz és hangyákká vagy méhekké lesznek vagy épen szerény, egyszerű emberekké. (l.Phaidon81—82.) Ez a transmigratio tana az állati és emberi fajhoz van kötve és Platon sohasem mondja, hogy az emberi lelkek növényekké lesznek, jóllehet, mondja, hogy a növényeknek is van bizonyos alsóbb rendű lelke.

A megitéltetésről való felfogását az Ér legendájában adja elő a Politeia X. könyvében, mellőzve a Gorgiász leirását. (528.) A pamphiliai Ér elesett csatában. Mig azonban másoknak a teste rothadásnak indult, az Érét semmi változás nem érte s mikora tizenkettedik napon ravatalra helyezték, feltámadott. Ez idő alatt Ér a tulvilági életet látogatta meg és feltámadván elbeszélte, hogy mit látott a halhatatlanság vidékein, hova beengedték az ő lelkét. Lélekben egy rejtélyes és szent helyre ment, hol egy válaszút volt felfelé és lefelé. Itt egy üreg volt, melyből balfelől két nyílás vezetett a Hadesbe és kettő jobbfelől az egekbe. A bírák közbűi ültek. Az egyik nyíláson lelkek mentek lefelé a büntetésre, a másikon lelkek emelkedtek fel új földi életre. A fölfelé vezető nyílások egyikén pedig lelkek mentek az égbe, mig a másikon lelkek szálltak le onnan, hogy földi testet öltse- nek magukra. Ez utóbbiak azok a lelkek voltak, melyek még nem mentek keresztül megpróbáltatáson. Az alulról emelkedő lelkek porral és piszokkal voltak födve és beszéltek azokról á rettenetes büntetésekről, melyeket átszenvedtek hosszú és szomorú vándorlásuk közben alant. A magasból leszálló lelkek pedig azokat az örömöket mondták el, melyeket átéltek azon bámulatos szépségű vidéken, hol ők voltak. Az alulról jöttek büntetése tízszeressé volt az általuk elkövetett rosszaknak, - mindenesetre nagyon enyhe mérték a keresztény örökkárhozathoz képest. Voltak azonban olyanok is, kiknek nem volt megengedve, hogy feljöjjenek új megtestesülésre. — Volt egy zsarnok, ki rokonságát legyilkolta volt, kit az üreg nyílása nem akart felereszteni, hanem bőgött mikor az a kijutást megkisérlette,