Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896
8 — , tisztítaná a szenvedélyeket, nemesítené durva, állatias kitörései két, érzésbe oldaná fel az élet fenséges bölcseletét, átadná a képzeletnek a fáradságos kutatás eredményeit, bájos külsőbe öltöztetné a tiszta ismeret legmélyebb igazságait, még mielőtt a bölcselő és törvényhozó erre gondolhatnának, meghódítanák a szivet, még mielőtt a meggyőződés tutajdonává válnának. Ugyanaz a gondolat, melyet A művészek ez. költeményében így fejez ki: Nur durch das Morgenthor des Schönen Drangst du in der Erkenntnis Land. An höhern Glanz sich zu gewöhnen, Übt sich am Reize der Verstand. A mit Bürgernél leginkább nélkülöz, az az eszményítés művészete (Idealisirkunst). A tárgy eszményítése nélkül a költő nem érdemli meg nevét. Tárgyát durva, idegen vegyülettől megszabadítani, a tökéletességnek több tárgyban elszórt súgarait egyben egyesíteni, az összhangot zavaró egyes vonásokat eltávolítani, az egyénit, helyit általánossá emelni, ez az eszményítés. A finomult műízlést „sohasem a gazdagság, hanem a bölcs gazdálkodás, sohasem az anyag, hanem a fonna szépsége, sohasem az alkatrész, hanem a vegyítés finomsága“ elégíti ki. S „a mit Lessing a drámaírónak törvényül állít fel, hogy ritkaságokat, szorosan egyéni jellemeket és helyzeteket ne adjon, még inkább áll a lyráról“. Bizonyos eszményi általánosságra kell emelkednie, hogy ne sűlyedjen le az egyéniség béklyóiba. A költőnek el kell választania tárgyát egyéniségétől, hogy szenvedélyeit bizonyos enyhítő távolból szemlélhesse, mert csak a szellemnek szabad, vidám és nyugodt önállósága teremthet tökéletest. Ezzel eljutottunk Sch. fejlődésének kritikai korszakához. 1791 tavaszán nehéz beteg volt. Ez időbe esik Kant főbb műveivel való komolyabb foglalkozása, mert kisebb történeti dolgozatait már előbb olvasta. Barátjának Kőrnernek többszöri buzdítására és sürgetésére előveszi Kantot. Mert kezdetben makacsúl ellenáll az új világosságnak. 1790-ben a tragikai művészet elmélete czímmel előadást tart az egyetemen s büszkén mondja, hogy nem szorul segédkönyvekre. Kühnemann a Kant iránti idegenkedés okát abban látja,1) hogy Sch. félti önállóságát. De az ') Id. m. 72. 1.
