Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896

—- 9 — Ítélő erő kritikája már megjelent s azt többé mellőzni nem le­hetett. Hozzáfogott tehát az olvasásához s nem sokára írja Kör- nerhez, hogy beleakarja dolgozni magát Kant bölcseletébe és sejti, hogy nem lesz egészen „megmászhatatlan hegy“.1) Körner örül Schillernek e „bölcseleti megtérésén“. 1792. elején írja Kör- nernek: visszavonhatatlanűl elhatároztam, hogy Kant bölcseletét nem hagyom el addig, míg ki nem fejtem, ha három évembe kerülne is.2) Schiller idegenkedése, sőt makacssága így fejlődött ki a legtürelmetlenebb vágygyá, hogy őt tanulmányozhassa. E tanulmányainak eredménye a következő két értekezés: Über den Grund des Vergnügens an tragischen Gegenständens) 1791 decz., a másik Über die tragische Kunst,*) kevéssel azután. Mind­kettőt az Ítélő erő kritikájának első olvasása után írta. Kant alapelveinek még nem egészen alapos ismerete e két értekezés­nek ingadozó jelleget ad, mint Tomaschek mondja. Berger sze­rint a „műkedvelői bizonytalanság“ benyomását teszik a gon­dolkodóra. Kühnemann már szigorúbban Ítéli meg, midőn így jellemzi e két értekezést: Sch. Kant gondolatait veszi át s azo­kat oly összfüggésbe helyezi, a melybe nem illenek, sőt ellen­mondanak. Ez sem Kant, sem Schiller, sem bölcselet, sem mű­vészet. A gondolatok homályossága a szellemek lelki viszonyá­nak tisztátlanságából ered. Az első értekezés a színpadról mint erkölcsi és nemzeti intézményről tartott beszédjével szemben nagy haladást jelez. A művészet czélja nem az erkölcsileg jó, hanem „szabad gyö­nyör,“ de e czélt csak erkölcsi eszközökkel éri el. „Ha a czél maga erkölcsi, akkor a művészet elveszti szabadságát, mely ál­tal oly hatalmas és a gyönyör ingerét, a mely által oly általá­nosan hat“. Minden gyönyör, ha erkölcsi forrásokból származik, az embert erkölcsileg javítja. A művészet ennélfogva nemcsak azért hat erkölcsileg, mivel eszközei erkölcsiek, hanem azért is, mert a gyönyör maga is eszköz lesz az erkölcsisógre. Az esz­közök annyifélék, a hányfélék a szabad gyönyör forrásai. Sza­bad gyönyör az, melynél az ész és képzelem tevékenyek s az ') Berger, 84. 1. s) Tomaschek, 146. 1. ' ) Schillers sämmtl. W. XI. 509—530. 4) U. o. 531-564.

Next

/
Thumbnails
Contents