Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896

— 41

kedni, hogy a jobb módú, műveltebb szülék is szívesen adják oda gyermekeiket.

Óhajtom továbbá, hogy az internatus által lehetővé tegyük szegényebb sorsú törekvő ifjainknak, hogy tanulmányaikat a középiskola bevégzése után az egyetemen tovább folytathassák, hogy hajlamaik szerint az egyetem bármely karának hallgatói lehessenek s az internatus utján főiskolánkkal összeköttetésben maradhassanak.

Tekintve csekélyebb vagyoni erőnket, lehetségesnek képzelem, hogy internatusunkat az egyetemi hallgatókra nézve ez esetben összhangba hozzuk a közelebbről életbe lépendő egyetemi diákasztallal s az egyetem mellett tervezett, oly szűkösnek ígérkező gyakorló iskolákkal.

Úgy hiszem, hogy internatusunknak ezen elvek szellemében való átalakíthatása nem tartozik az elérhetetlen vágyak közé s ha megvalósítjuk s egyházunk jóravaló szegényebb ifjai- nak módot nyújtunk, hogy teljes kiképzést szerezhessenek, ez által a nemzet szellemi és erkölcsi erőtőkéjét növeljük s a magyar nemzeti mívelődésnek teszünk hasznos szolgálatot.

A mi végül tőiskolánk szellemi és erkölcsi érdekeinek általában való ápolását illeti, ebben ama czól fog vezérelni, a mi Önöket mindnyájukat, hogy adjuk meg ifjainknak az alapot arra, hogy a hazának hasznos polgáraivá váljanak, hogy becsületes, vallásos, illedelmes, értelmes és munkás férfiakká, s jó hazafiakká legyenek.

Nem is szólok tehát arról a sokat vitatott kérdésről, hogy akadályul szolgál-e ebben a középiskolák jelenlegi tanrendszere, hogy vájjon nehezíti-e ezt a tantárgyakkal való állítólagos túlterhelés, vagy hogy tulajdonképen nem is ez a baj oka, hanem az uniformitás vagyis az összes tárgyaknak, a szegény görög nyelv kivételével — az angol tanrendszerrel ellentétben — mindenkire egyformán reá kényszerítése, avagy talán az érettségi vizsgának az egyes főiskolák szerint különböző foka s egy megfelelő minimális mérték hiánya, avagy az, hogy a középiskolák nem annyira nevelnek, mint tanítanak s nem edzik eléggé az akaraterőt, avagy talán mindezek egymásra való hatásukban a baj okai, — mert ezek szakkérdések, a melyek taglalásába ne-