Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896
— 34 — Mindkettő egyoldalú és következetlen. Az idealistának szükségképen ki kell lépnie rendszeréből, mihelyt határozott eredményt akar elérni, mert minden határozott lét idői feltételek alatt áll s tapasztalati törvények szerint történik. így a realistának is, midőn önkényt meghódol a természeti szükségképeni- ség eszméjének. A realista tehát méltóbban cselekszik, mint rendszere megengedné, az idealista ellenben fenségesebben gondolkodik, mint cselekszik. így kénytelen a realista az eszme létét, a tapasztalat és tapasztalati törvények érvényességét elismerni. Az emberi természet eszményét egyik sem éri el teljesen. Az az élet méltóságát, ez becsét veszélyezteti. Az idealista nemesebb ugyan, de a realista tökéletesebb; a nemes mutatkozik már a nagy tehetségben, de a tökéletes csak az egésznek a magatartásában és a cselekedetben. S a gyakorlati életben fontosabb, hogy az egész egyformán jó, minthogy az egyes véletlenül isteni legyen. Az idealista fenséges eszméit a realista valósítja s ez tartja fenn a fajt a maga örök határai között. Hogy képzeli Sch. az idealista és realista ellentétének egyesülését az eszményben, azt fájdalom - nem fejtette ki. A kettőnek átkel hatnia, bensőleg egyesülnie egymással. Az eszményi törekvéseknek a reális gondolkodás fog határt szabni mindig. Eszményileg törekedni, de realissn cselekedni! így lehetne talán megfejteni a megoldatlanúl hagyott kérdést. Schiller utolsó, tárgyunk körébe eső értekezése a Messinai arához írt előszava: Uber den Gebrauch des Chors in der Trago- edie\ melyben a kar behozatalát igyekszik igazolni. A színház nemes gyönyört nyújt; játékot, de költőit. „Minden művészet ez örömnek van szentelve s nincs magasabb és komolyabb feladat, mint az embereket boldogítani Az igazi művészet az, a mely a legfőbb élvezetet szerzi. Ez a legfőbb élvezet pedig a kedély szabadságában,összes erőinek eleven játékában áll“. Nem elégszik meg tehát az igazság látszatával, hanem magán az igazságon építi fel eszményi épületét. A kar a régi tragédiában természetes szerv volt; az újban művészi szervvé lesz, mely a cselekvényt abba a gyermekkorba ' Schillers sämmtl. W. V. 387—397.
