Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896

31 A mennyire a naiv költő ki van téve a köznapi, érzéki természet utánzása veszélyeinek, ép úgy a sentimentális annak, hogy a valóságon túlmegy s nem tekinti a lehetőség feltételeit. Eszménjíteni szabad e korlátok között, de ezeken túl rajongóvá lesz. Mindkettő elfajulhat tehát; amott a szellemet, itt a tárgyat veszítjük el. Az köznapi, ez rajongó lesz. Ellenkező módon mind­kettő az üresség hibájába esik. Mert tárgy szellem nélkül s szel­lemjáték tárgy nélkül egyaránt semmik az aesthetikai Ítélet előtt. Ila a gondolat a tapasztalat minden feltételével ellenkezik s hogy valósíthassa a költő, az emberi természetet egészen el kell hagynia, akkor az többé nem eszményi, hanem túlzott (über­spannt) gondolat. De meg kell különböztetni a túlzást az érze­lemben és előadásban. Az érzelem tárgya lehet természetellenes, de maga az érzelem természetes. Ez a túlzás a szív melegségére s valódi költői lélekre vall; túlzás az előadásban azonban min­dig hideg szívre. Amannak kifejezése szívből jő s szívhez szól. Az igazi érzelemnek forrása erkölcsi s ezért korlátozni lehet, de megvetni nem. Ugyanez az eset az erkölcsi és vallásos rajongás­nál, melynek tárgya eszme, a mely a tapasztalatban nem jele­nik meg s így a költő képzelme teljesen szabadjára van hagyva. Ezért valószinű s a tapasztalat is mutatja, hogy a naív műre­mekeket a legköznapibb és legaljasabb utánzatok, a sentimen- talisokat a legphantastikusabb művek követik. Aztán aesthetikai elvek is hozzájárultak az elfajuláshoz. Az az elv, hogy a költé­szet czélja a gyönyörködtetés, az ürességet, a másik pedig, hogy erkölcsi czélja van, a túlzást segíti elő. A legtöbb ember szellemi állapota egyfelől kimerítő, meg­feszített munka, másfelől tunya élvezet. Az testi és szellemi nyugalomra vágyik, ez bénítja az erkölcsi vágyat. A szép iránti fogékonyságra semmi sem hátrányosabb, mint e két igenis közönséges kedélyállapot s ebből magyarázható, hogy miért van oly kevés embernek helyes Ítélete aesthetikai dol­gokban. A szépség, a szellem és az érzékek közti összhang terméke s élvezni is csak az összes erők teljes és szabad hasz­nálásával lehet. Nyílt értelmet, érző szivet, friss és erős szel lemet, szóval az egész embert kívánja. De hát megoszt az elvont gondolkodás, korlátol a mindennapi élet kicsinyeskedő

Next

/
Thumbnails
Contents