Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896
11 lom által gyönyörködtet. Tárgya mindama esetek, melyekben egy természeti czőlszerűség erkölcsinek, vagy erkölcsi egy magasabb erkölcsinek feláldoztatik. Az erkölcsi és természeti czél- szerűség ellenmondásának viszonya szerint nem volna lehetetlen a gyönyör fokozatait a legalsótól a legfelsőig megállapítani s így a kellemes és fájdalmas meghatottság fokát a czélszerű- ség elvéből apriori megjelölni. Sőt ez elvből a tragédia minden lehető faját is ki lehetne meríteni „egy teljes táblában,“ úgy' hogy ki lehetne számítani előre minden adott tragédiánál a hatás faját és fokát, a melyen felül nem emelkedhetik. Egy gonosztevő élete ép oly gyönyörködtető, mint egy erényesé, pedig ellenmond az erkölcsi czélszerűségnek. Mi ennek az oka? „Nemcsak az erkölcsi törvény iránti engedelmesség adja az erkölcsi czélszerűség képzetét, hanem a megsértésén ér' zett fájdalom is.“ Megbánás, önkárhoztatás erkölcsileg fensége, sek, mert alapjuk az igazság megvesztegethetlen érzelme. A megbánás pillanatában a legfelsőbb bíróság az erkölcsi törvény. Ez az állapot erkölcsileg czélszerű, tehát erkölcsi gyönyör forrása. Vannak oly esetek, midőn az erkölcsi gyönyört erkölcsi fájdalom árán szerezzük meg. Ha pl. erkölcsi kötelességet kell áthágnunk, hogy egy magasabbnak engedelmeskedjünk. De itt az emberek ítélete nagyon különböző és tiszta, világos értelem kell ahhoz, hogy a morális kötelességek viszonyait helyesen meghatározhassa. De oly esetek is vannak, midőn a természeti czél- szerűség az erkölcsi árán gyönyörködtet Egy gonosztevő szilárd következetessége terve kivitelében gyönyört okoz, részvétünket felkelti s reszketünk, hogy terve nem sikerül. Ennek oka az, hogy „czélszerűség minden körülmények között gyönyört okoz, akár erkölcsi czélra vezet, akár ellenkezik vele,“ de csak addig, míg az eszközöknek a czélhoz való viszonyára gondolunk. Ha azonban a czélt eszközeivel együtt erkölcsi elvre vonatkoztatjuk s ellenmondást fedezünk fel, szóval, ha arra gondolunk, hogy erkölcsi lény cselekvése, akkor méltatlankodás lép a gyönyör helyére. (III. Richard, Jago, Lovelace). Megdönthetetlen igazság' hogy a czéltudatos gonoszság csak úgy lehet tetszés tárgya, ha az erkölcsi czélszerűség előtt megszégyenül. A tragédia író ezek szerint kétképen gyönyörködtet: ha az erkölcsi czélszerűség ér
