Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1895
— 4 — azért munkálni és áldozni, szenvedni s ha kell: meghalni mi is minden pillanatban készek vagyunk. Most pedig, mint e kornak gyermekei, sokszorosan boldognak érezzük magunkat. Egyszer azért, mert az országot, nemzetünket erőben, hatalomban és műveltségben fölemelkedve látjuk átlépni a második évezredbe s hívő lélekkel jósolhatunk neki szebb jövőt a múltaknál, — másfelől azért az égi kegyelemért, a mely a mi földi életünket e korszakos idő mesgyéjére jelölte ki, hol örömteljes tanúi lehetünk a múlt és jövő villamos érintkezésének — s annak a lélekemelő látványnak, midőn a magyar nemzet és bálványozott királya s királynéja a nagyvilág fényes küldöttsége előtt újítja még az Etelközi szerződést. Legyen áldott és örökké tartó e szent frigy! S tegye nagygyá, hatalmassá és boldoggá mindenik félt ezer íziglen annak megtartása! És a mi szeretett egyházunk s annak ezen intézete, melyben a honszeretet szent tüze mindig híven ápoltatott — s mely a nemzet örömében, mint szerető édes gyermek osztozik, legyen el nem múló időkig boldog tanúja és részese a magyar nemzet fejlődésének, nagyságának és hatalmának! Magyarok istene! légy a mi egyetlen istenünkA Te oltárodhoz vezetjük ifjúságunkat. Fogadd hálaadását, hazaszeretetének lángolását kedves áldozatúl. Áld meg őt az értelem világosságával, az érzelem nemességével, a munkában kitartással, hogy hazájának javát, dicsőségét előmozdíthassa — abban boldog nemzet gyermeke legyen. b) Ünnepi beszéd. Kovács János tanártól. Emlékezés! múlt idők szép leánya! Te légy ma velünk! Tisztelt hallgatóság, nemes ifjúság! „Lesz még egyszer ünnep a világon“ — így sóhajtott fel a „Szózat“ koszorús költője, s ime jövendölése beteljesült; mert a magyar nemzet Magyarország megalapításának ezredéves ünne
