Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1895
5 — pót üli meg. Olyan innep ez, mely kevés nemzetnek jut osztályrészül. Ezer esztendő csak annyi, mint egy nap Isten előtt s az idők végtelenségében, de nagy idő egy nemzet életében. Épen ezért lehetetlen, hogy mély hálára ne buzduljunk a a gondviselés iránt, hogy nekünk a második ezerév kezdetét megérnünk engedte, s hazánkat, nemzetünket „annyi bal szerencse közt, oly sok viszály után, fenntartotta, megoltalmazta. Lehetetlen, hogy örömtől ne repessen a szive minden igaz honfinak az ezredéves jubileum alkalmával. Az örömérzés árja rezgi át szivemet e szép ünnepélyen, s szerencsésnek érzem magamat, hogy abban én is tevőleges részt vehetek. Múlton épül föl a jelen, s lesz nagygyá a jövő. Épen ezért rövid visszapillantásban szemléltetni fogom hazánk történelmének dicső lapjait; utalni ama nagy erkölcsi erőre, mely hazánk alkotmányának biztosítékaiban rejlik, s azon kötelességekre, melyeknek hű és odaadó teljesítését várja a haza a tettre hivatott fiatal nemzedéktől. Az elmúlt idők eseményeiből okulunk, azokból buzdítást és hazafiui lelkesedést meríthetünk jövendő cselekedeteinkre nézve. Ezer évvel ezelőtt ősi honából egy daliás, vitéz és harczias nép indult nyugat felé, hogy Attila, örökségét elfoglalja. Hogy őseink már akkor a műveltségnek bizonyos fokán állottak, mű- tatja az etelközi szerződés, melyben a j ogegy e n lő ség, közteherviselés, és nép kép vis e I e t ki van mondva. Ebben van letéve a magyar-alkotmány alapja; ez alkotta a magyar népet nemzetté. E szerződés fényes bizonyítéka őseink szabadság szereteté- nek és józan gondolkodásának. A hét törzsből álló nemzet így egyesülve, egygyé forrva, a bölcs és daliás Árpád vezérlete alatt hősies küzdelmek után elfoglalta a szép Magyarországot, hne az egyesülés, az egyetértés áldásos eredménye! A dicső honalapítónak pedig, a ki Bitorban született 9 Constantái császár jellemzése szerint a nagy hadvezér és nagy államfőrfiu kiváló tulajdonait magában egyesítette, emléke legyen áldott, hogy nekünk hazát szerzett. A honfoglalás után külföldön tették nevüket félelmetessé, úgy hogy a templomokban igy imádkoztak: „Ments meg uram a
