Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1894

4 —

a kor követelményeinek megfelelően átalakíttassák. Szóval az oktatásügy új korszakával, az internatusoknak is új korszaka kezdődött.

Napjainkban különösen igen nagy figyelemben részesül, a miért nem lesz érdektelen az internatusokkal foglalkozni s megvizsgálni, hogy a mai viszonyok között:

1- ör, mi czélja van az internatusnak;

2- or, mennyiben szolgál a középiskolai nevelés és oktatás előnyére;

S-or, a szülőknek és tanulóknak miféle előnyöket biztosít;

4-er, milyen kell hogy legyen a berendezése, hogy czéljánalc megfelelhessen.

A bennlakási intézmény, a felekezeti iskoláknál kezdetben sajátságos képet tár élőnkbe. Magok az iskola épületek igen primitívek voltak. Ha tekintetbe vesszük, hogy a főiskolák alig rendelkeztek 4 — 5 tanhelyiséggel és ugyanannyi lakószobával, könnyű lesz belátni, hogy milyen zsúfoltság lehetett. A szükségnek engedve két, sőt három ágyat helyeztek egymás fölé. Az meg éppen nem tartozott a ritkaságok közé, hogy két tanuló használt egy ágyat. Mindezektől eltekintve örömmel és nagy elismeréssel kell fölemlítenünk, hogy az unitárius kis egyház négy középiskolát állított fel az egyháztagok áldozatkészségéből. A négy iskola közül a tordai leghosszasabban használta a 18-ik évszáz végén épített faiskoláját, melyet boldog emlékű br. Eötvös József kultusz miniszter is egy alkalommal meglátogatott volt, azonban annyira rozzantnak találta az épületet, hogy nem volt kedve a tanhelyiségbe bemenni, hanem az igazgatóval az udvarra gyüj- tette egybe a tanulókat, hogy megtekinthesse. Bármilyen primitív is volt azonban a tanulók elhelyezése, mégis igen nagy jótétemény volt a legtöbbre nézve.

Az unitárius középiskolák népességének túlnyomó részét a székelyföld szolgáltatta, azonban a szegény székely fiuk, a kik közül annyi jeles ember vált ki, ezen intézmény nélkül aligha eljutottak volna középiskolába. A szülők pedig nagy megnyugvással tudták, hogy gyermekük éjjel-nappal a tanárok felügyelete alatt van. Ez okozta azt, hogy ezen iskolák már kezdetben na-