Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1894

28

1. Helyes-e a vallásosság szempontjából az ifjúságot templomba való járásra kényszeríteni? 2. Lehetnek-e erkölcsi cselekedeteink isten és önmagunk iránt? 3. Elítélendő-e BLandrata György, mivel Dávid Ferenczet bevádolta Báthory Kristóf előtt? 4. Van-e szabad akarat ? Ezen tételt Deák Ferencz IV. éves papnöv. és Ürmösi Károly III. éves papnöv. egymás ellenében vitatták.

A vitatkozásokat Boros György tanár vezette.

Az egylet ez évi működésének legszebb részét képezi, a nov. 14-én Dávid Ferencz halálának évfordulóján tartott, ünnepély.

Az egyszerű de megható ünnepélyt, melyen Főtiszt. Ferencz József püspökön kivűl a tanárok is jelen voltak, Ékárt Andor egyl. elnök egy alkalmi beszéddel nyitotta meg, azután Boros György tanár olvasta fel, Dávid Ferencznek az „ Egy és ő magától való felséges Isten “ czímű munkájáról, ezen alkalomra írt érdekes tanulmányát. Az ünnepély következő pontját az „Egyházi Lap“ felolvasása képezte, a mely a tagok által, Dávid Ferencz sírhalmára, készített emlék sorokat tartalmazta. Végűi Nagy Lajos papjel. szavalta el Murányi Farkas Sándornak „Dávid Ferencz emléke“ czímű jeles ódáját.

Még egy, az intézet történetében, igen fontos és szép momentumról kell hogy megemlékezzünk. A mi ha nem is szorosan az egyletet érdekli, de érdekli a papnövendékeket, a hit- tani intézetet, a melyben az egylet igen fontos szerepet visel. Kis egyházunk eddig sem szűkölködött nemeslelkű jóltevőkben, a kik magát az egyházat és annak iskoláit nagybecsű adományaikkal gazdagították, azonban Murányi Farkas Sándor nemes lelkű hitrokonunk olyan irányban kíván jótéteményt gyakorolni, a milyen irányban ez ideig alig tett valaki valamit. Egyezer frtos alapítványt tett, az okt. hó végén tartott egyházi Főtanácsi ülésen, a hivatalba lépő ifjú papok számára. Az alapítvány méltán sorakozik a legnagyobbak közé, mert az egyszerű hivatalnok tette azt, ki mindenét odaadta szeretett egyházának. Az ő költői nemes lelke igen helyesen jelölte meg a czélt, a melyre nagybecsű alapítványát tegye.

De hadd beszéljen ő maga azon szép sorokban, a melyeket az alapító levélbe irt,