Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1894

29

Alapító levél.

Megemlékezvén arról, hogy én egykor, mint szegény szülők elhagyott gyermeke, mennyi küzdelem, nyomor és nélkülözés között tanultam annyit is, a mennyit tanultam, és hogy ezen kevés tanulásomnak is alapját nekem örökké kedves emlékű kolozsvári Unitárius kollégiumunkban nyertem : ezen most említett főiskolánkban alapítványt teszek egy olyan vagyontalan, szegény Unitárius ifjú részére, a ki a lelkészi pályára készülvén, a lelkészi szigorlatot nemcsak letette, de a kinevezési okirattal kezében, készül ecclesiájába pályáját s az életet megkezdeni.

Hogy tehát egy ilyen, az életbe minden anyagi segedelem nélkül kilépő ifjú lelkésznek a kezdet nehézségeit legalább némileg megkönnyítsem: 1000 frtot, Írván

Egy ezer forintnyi alapítványt

teszek, hogy annak évi kamatjából, szent hivatásához első szükségletét : Palástját, Bibliáját, és Imakönyvét beszerezhesse.

Kevés igaz, mert nem busás jövedelmeim feleslegéből, hanem tisztviselői csekély fizetésem s más nemű munkásságomnak egy negyed század alatt megtakarított s öregségemre félretett filléreiből gyűlt össze, s így mindene az áldozónak; de egyházam, vallásom iránti végtelen szeretetemből kedvesen, örömmel hozom meg áldozatom, abban a reményben, azzal az erős unitárius hittel, hogy tán lesznek magasabb állású, tehetősebb hitrokonaim között, a kik a többől, többet áldozva — példámat követni fogják.

Feltételeim:

1. Óhajtásom, kérésem, hogy tényleg már be is fizetett egyezer forintos alapítványom az unitáriusok közpénztárában állandó és feloszthatatlan tőke gyanánt a következő czím alatt kezeltessék:

Murányi Barkas Sándor es neje Bányai Agnes alapítványa egy lelkészi szigorlatot tett s már lelkésszé kinevezett szegény Unitárius ifjú részére

Bábból kifolyólag:

2. Az iooo frt. állandó töke gyanánt kezelendő. Az 1000 írtnak, vagy az alább körűi irt módon felnövekedő tőkének