Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1888

Te doctarum hederae praemia frontium . Dís miscent superis. Me gelidnm nemus Nympharumque leves cum Satyris chori Secernunt populo; sí neque tibias Euterpe cohibet, nec Polyhymnia Lesboum refugit tendere barbiton.

Quodsi me lyricis vatibus inseres,

Sublimi feriam sidera vertice.

Jegyzések. Liber I. I. (r. I—34)

Atavis regibus. Magyarul megfordítva mondjuk: „királyi ősöktől (származott.)“

Praesidium: őrség, pártfogás. Átv. „őrző v. pártfogó“ helyett, így Zsolt. XVII. 2. „Az úr az én erősségem és oltalmam“ és XXV. 1. „A mi istenünk oltalom és erő.“ — Itt a genetivussal egy értelmű meus jelzi, de dativussal is párosul, mint II. 1, 14.

Sunt quos. Magyarul egészen megfelelően: „Vannak a kiket.“ A nyugati nyelvekben nem lévén meg ez a szólam, bajban vannak vele az interpresek.

pulverem...collegisse. Béporosodni = t. i. a szekerekkel felvert porral.

(quos) iuvat. (A kik abban gyönyörködnek, vagy (abban) lelik kedvöket.

evitat a. A versenyzőknek a stádiumot több Ízben meg kellett s ennél fogva a meta-t kikerülni.

Terra rum dominos: a „deos“ jelzője.

Mobilium. Horatius a köznépet nem igen emliti némi ócsárló jelző (itt: „ingatag, csélcsap“) nélkül. Másutt: „plebs ventosa“ (Epist. I. 19, 37.) — „populus levis“ (Epist. II. 1, 103.) — „plebs misera“ (Sat. I. 8, 10.) — „plebi dissidens

virtus. (Carm. II. 2, 13.)

Certat tollere: magyarul ezt is megfordítjuk, mintha így volna: certátim tollet = vetélkedve magasztal fel. tergeminis. A „honor“ főképp háromféle volt, u. m. a curulis aedilisség, praetorság, consulság.

Lybicis (areis). — Synecdoche, e helyett: „bőtermésü.“ Attalicis. Syn., e h. dúsgazdag. Attalus (III.) roppant vagyonú király volt Pergamusban. Véghagyományában a „Római népet“ nevezte ki örökösének.

(nunquam) demoveas == soh'se veszed ki a sodrából. A vulg. dimoveas; de ezt mindig tulajdonképpi és concret értelemben — kimozdít, eltávoztat stb. -— használják, holott demove o-t átvittben is, mint itt és mint Cicerónál: vis ...fór midi ne a nini um...cer to de statu demovet (Caecin. lb. (42.) —■ Ut ne quis te de vera et certa possit demovere sententiá. (Act. Ven-. I. 17. (52.)