Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1888
9 et — subáét a = és hogy a világ meg van hódítva, atrocem = rideg, mord. — A két versszakbeli rajz főképp az Africában Thapsusnál vívott ütközetre vonatkozik, a mely végképp biztosította Caesar diadalát. Kr. e. 43. s arra bírta Catot, hogy kivégezze magát Uticában.-28. A Thapsusi csata szerencsétlen kimenetelét Hor. főként Júnó- nak tulajdonítja, mint a ki, legendaszerüleg, Afrikátpártolta (ara i- c i o r A f r i s) és a Romaiak iránt ellenséges indulattal viseltetett. De akár ő, akár más valamelyik (quisquis) hasonló érzelmű isten nem bírván (impotens) Romával „felhagyott volt“ (cesserat) egy ideig a küzdelemmel, „nem torolta meg a föld elfoglalását (inultá tellure), hanem most alkalmat adván neki a belső villongás, a „győzedelmesek unokáin“ töltötte ki bosszúját s őket „vitte ha'otti áldozatul (inferias) Jugurtha“ árnyékának (matt e s). És nem csak az ütközetben elesteket érti a költő, hanem kü lönösen azokat is, a kik a nagy csapás után maguk magukat végezték ki, mint Petrejus, Metellus Scipio, Cato. íme, a mit magyarázatomban közbe szőttem, a nélkül is eszébe jut az Oda értesült olvasójának. És abban áll a valódi poesis, hogy többet képzeltet és gondoltat, mint a mennyit mond. Egyébaránt nem saját jelleme ez a költésnek, hanem közös a többi szépmüvészettel -36. — A Thapsusi csatát elsiratva, a Római népnek a forradalomban szenvedett többi veszteségeire megy át a költő. De csupa helynevekkel való jelölésök sem fért volna egy Oda keretébe; hát még költői jellemzésük? Megfordítja tehát a dolgot s azt kérdi: „hol nem volt gyászos veszteségünk?“ A kérdés négyszer ismétlődik más más képbe öltöztetve. — Nyelvtani világositást nem igényel. Mert azt, hogy a „nem“ a 34. versben az ignara-ban s a 36-ban a caretben rejlik, magyarázat nélkül is kitalálja Hor. olvasója, bárha kétli is némely commentator.-40. A költő megdöbben az igen felfeszitett húrokon s feddi Múzsáját, hogy miért kapaszkodik oly magasra? Liber III. 1. (1—48. v) Odi profamim vulgus et arceo. Favete linguis! carmina non prius Audita Musarum sacerdos Virginibus puerisque canto. 5. Regum timendorum in proprios greges, Reges in ipsos imperium est Iovis Cl ári Gigán teo triumpho Cuncta supercilio moventis.
