Zsidó Gimnázium, Kolozsvár, 1941
10 különösen az ismétlések alkalmával, a magyar földre vonatkozó ismeretek rendszerezését. Házi dolgozatokkal serkentettük a tanulókat, hogy az olvasmányok alapján írjanak a látott vidékekről, és töltsék azt meg élettel; figyeljék meg az embereket és számoljanak be azok életmódjáról. A vidéki tanu’ók ügyes dolgozatait néprajzi szemnontból hasznosították a városiak, mások élvezettel hallgatták a fővárost járt tanulók élményeinek felolvasását. A helyesírási versenyben és nyelvtani példamondatokban előfordult földrajzi és mezőgazdasági kifejezéseket is megvilágítottuk. Nemcsak a földművesről, de más foglalkozásúnkról is beszéltünk. „Az apa" c. olvasmány szekerésze, a „Milyen a magyar iparos?" bicskakészítője, a „Kis csizma“ és a „Melyiket a kilenc közül ?“ csizmadiája tartozik ide. „A fogaskirály“ c. olvasmánynyal kapcsolatban a ha’ászatról beszéltünk. Nagyon tanulságos volt természetrajzi érdekességei mellett János vitéz egyik kalandjában (A sereg útja Franciaország felé) a föMrajzi furcsaságok kiigazítása. A megemlékezéssel kapcsolatban elkísértük Körösi Csorna Sándort halhatatlan útján. Szent-Gallenben iárturk a régi magyarokkal, Botonddal Görögországot kerestük fel. A pásztorfiú életmódját tárgvaltuk János Vitézzel kapcsolatban, a gazdát és környezetét mutatta be a Családi kör. A falusi ember térszemléletére utal az „Ami nincs messze" c. olvasmány. A „Hogyan ismerjük meg a magvar legényeket ?" soraiból tanúlságot merítettünk a népviseletek és a nyelvjárások köréből. A természetrajzzal koncentráltunk a János Vitéz említett kalandjain kívül az „Istenáldotta búza“, „A vadgalamb és a szarka“, „Vihar a pusztán" (a vihar keletkezése) és más olvasmányok nyomán. Mikor Szabolcska Mihály költeményét olvastuk („A mi házunk“), melyben egy gondos háziasszonyról esik szó, még a főzelék és gyümölcs fontosságáról is beszéltünk, és a tanulók a vitamin hasznáról írtak házi feladatot. A „Fogaskirálv“-lyaI kapcsolatban a tanulók személyes megfigyeléseiket mondották el a hal szivósságáról. A magyar és latin nyelvtan tanítása kölcsönösen segítik egymást. Az Utasítások igen nagy részletességgel mutatják meg a latin tanárnak, hogy hol tehet hasznos összevetést A módszertani könyvek írói a magyar nyelvtan tanításának egv'k kerékkötőjét látják abban, ha a magyar tanár a latin nyelv formáinak keretébe akarja belegyömöszölni az egészen más természetű magyar nyelvet. Kétségtelen, hogy a magyar nyelvtanítás, mint láttuk, csak az élő magyar beszéd alkalomszülte mondataiból indulhat ki. és ezen a fokon kizárólag a tanuló analógiái érzékére építhetünk, melynek segítségével a tanuló felismeri a hasonló formákat. A rendszerezésben csak addig megyünk el, mig a gyermekek ilyen irányú hiányérzetét ki nem elégítettük. Amint a számtan, annak gyakorlati alkalmazása nélkül, a gyermek előtt csak nehéz kötelességnek tűnik, úgy a nyelvtan is az, ha nem értetjük meg a gyermekkel, hogy a nyelvtan tulajdonképen a nyelvművelés eszköze; nem öncélú ismeret, hanem segítség, melynek örülnie kell. Kétségtelen, hogy ennek megértetésében a legnehezebb a tanár munkája, de viszont itt a legnagyobb a sikerélménye is. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a héber nyelv egyes nyelvi tényei véletlen hasonlóságot mutatnak a magyarral: mindkét nyelvben hasonló szerkesztésüek a személyes névmás irányt jelentő ragokból keletkezett alakjai (nekem, tőlem, neked, tőled stb.1, és hasonlóan fejezik ki a birtokos szerkezetet (mind a két nyelv dativusos alakot használ: nekem van héberül annyi mint li jés) Ugyanígy hasonló a status (infinitivus) constructus bizonyos értelmezése stb. Hasonlóan tanulságos egyrészről a magyar nyelv, másrészről a latin és héber nyelvek szerkezete közötti különbségek megemlítése.(Jelzö és jelzett szó sorrendje, személyes névmás elhagyása, fordított birtokviszony, számnév utáni többesszám, stb.) Körösi Csorna Sándorral kapcsolatban megemlítettük, hogy a híres utazó is tudott héberül, és doktori értekezésében — tévesen — a magyar és héber nyelv rokonságára utalt. Más nyelv segítségét nem használhatjuk fel ezen a fokon, mert itt, erdélyi iskolában,
