Zsidó Gimnázium, Kolozsvár, 1941
11 németül még csak egy két fiú tud, és az igen nagy francia nye'vi ismeret is csak az idősebb tanulóknál mutatkozik. Rajzbeli ügyességüket is bemutatták a tanulók egyes házi feladatok ábrával díszítésekor. Ezt nem tettük kötelezővé, de a tanulók nagy szeretettel csinálták. Lerajzolták a csodaszarvast, Isten kardját, térképvázlatokét készítettek János Vitéz kalandjairól és a magyarok útjáról. A „Játszópajtás“ c. olvasmány fészekben ülő verebeit, a „Családi kör“ egyik másik jelenetét, az óriási fogast, különböző tájakat, lakóházukat, egy pár csizmát és halkést rajzoltak. Lerajzolták Magyarország térképét és a „Három szín“ c. költeménnyel kapcsolatban a magyar zászlót. Számtani kifejezésekről beszéltünk a sor-, szorzó- és osztószámnevekkel kapcsolatban. A felszólító móddal kapcsolatban a torna vezényszavairól esett szó (vigyázz, pihenj). Koncentráltunk az énektanítással is. Beszéltünk az emberi hangok képzéséről, a hangsúly és hanglejtés fontosságáról. Népdalokat is énekeltettünk. A tananyagnak más tárgyakkal koncentrálása, amellett, hogy hasznos, tetszik a tanulóknak és benne örömüket lelik. Az utolsó házi feladatokban összegyüitettiik a tanulókkal is, hogy milyen más tárgyakkal foglalkoztunk a magyar órákon, és szinte valamennyi esetre bőven emlékeztek. A legutolsó iskolai dolgozat címe ez volt: „Emlékezetes magyar óráim“. Szinte valamennyi tanuló azokra az órákra hivatkozott főképen, melyeken társításra nyílott alkalmuk. Mint ezekből a sorokból is láthatjuk, a koncentráció fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, de nem is kell. mert munkánk közben látjuk annak sikerét, és arra buzdulunk, hogy új koncentrációk bevezetésével mindjobban meg tudjuk valósítani a célt, hogy egységes világképpel rendelkező, egészséges lelkületű emberekként bocsájthassuk ki majdan az életbe a most még első osztályos tanulókat. III. Iskolánk múltja. 1920. julius 30-án a román Közoktatásügyi Minisztérium 19.628/1920. sz. alatt fiúgimnázium és 24.859/1920. sz. alatt leánygimnázium megnyitására adott engedélyt. Az iskolák 1920. szeptember 1-én magyar tanítási nyelvvel indultak meg. A megindulás után 9 nappal kiadott rendelet szerint a magyar nyelv csak „kisegítő nyelv“ lehet és az u. n. „nemzeti tárgyakat“ pedig kizárólag románul szabad tanítani — olyan gyermekeknek, akik akkor még egy szót sem tudtak románul. Az 1923. julius hó 25-én kelt 76.501/1923. sz rendelet már határozottan megkövetelte, hogy az iskola tannyelve román legyen még akkor is, ha az iskola lemondana a nyilvánossági jogáról. Az idézett rendelet és az ezt követő leíratok ellenére is a vallástan, a vallástanhoz sorozható egyéb tárgyak tanítása, valamint az istentiszteletek, az önképzőköri ülések és a cserkészalakulatok vezetése továbbra is magyar nyelven folyt. Magyar nyelven jelent meg az iskolák ifjúsági lapja (Ifjú Kelet), az iskola évkönyvei, és magyarul állították ki a bizonyítványokat is. Gondoskodás történt a „szombati iskolában" a magyar nyelv és irodalom részletes és emelkedett, hazafias szellemben való tanításáról is. 1927. nyarán a román Közoktatásügyi Minisztérium mindkét iskolát „irredentizmus“ indokolással bezáratta. Az iskolákat a hazatérés újból életre keltette. 1940. október hó 8-án nm. Dr. Hóman Bálint Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Űr megadta a szóbeli engedélyt a Kolozsvári Zsidó Fiúgimnázium és a Kolozsvári Zsidó Leánygimnázium megnyitására. Az iskolák 1940. november hó 1-én nyíltak meg nyolc-nyolc osztállyal. A múltban kifejtett és a tizenhárom évi kényszerhallgatás alatt is életben
