Zsidó Gimnázium, Kolozsvár, 1940
I. Iskoláink iniillja A jelen évkönyvben csupán pár pontiban összefoglalva adjuk iskoláink múltjának képét. 1. 1. 1920 július 30-án a román közoktatásügyi minisztérium a kolozsvári aut. orth. izr. hitközségnek 19682i—1920. sz. a. fiúgimnázium és a kolozsvári kongresszusi izr. hitközségnek 24859i—1920. sz. a. leány- gimnázium nyitására adott engedélyt. A két hitközség közös szerve a „Tarbut (kultúra) Zsidó Iskola- egyesület“, amelynek vezetősége alkotta a két középiskola „kuratóriumát“. A kuratórium felerészt az aut. orth. hitközség és felerészt a kongresszusi izr. hitközség tagaiból tevődött össze. 2. Mindkét iskola felső tagozatának idővel ipariskolává kellett volna átalakulnia, hogy teljes mértékben szolgálhassák azokat az elképzeléseket, amiket a zsidóság ezekhez az iskolákhoz fűzött. Az iskolák főbb célkitűzései a következőkben domboríthatok ki: a) Az anyanyelv és kultúrájának ápolása, b) a gyermekek lelkének zsidó tartalommal való átitatása, ic) társadalmi együttérzés és áldozatkészség; vallásosság, mint az erkölcsi nevelés alapjai, d) a termelő pályákra való irányítás. 3. A román kormány célja viszont az volt, hogy ezeken az iskolákon keresztül az erdélyi zsidóságot megfossza anyanyelvétől, kultúrájától és teljesen elszakítsa a magyarságtól. A román tanügyi hatóságok éppen ezért eleinte támogatták iskoláinkat, eltekintettek bizonyos hiányoktól, de amint azt tapasztalták, hogy az elnemzetlenítés munkája sikertelen marad, mindinkább fokozódó akadályokat állítottak iskoláink nevelőtanító munkája útjába. Kifogásolták az épület, a felszerelés fogyatékos voltát, a tantestület tagjainak képesítését, állampolgárságát, a román nyelvben tanúsított előmenetelét, stb. De ezek a hiányok, kifogások rögtön eltűntek, ha az iskolafenntartó kuratórium kénytelen-kelletlen az iskola megmentése érdekében egy-egy lényeges követelést, feltételt teljesített. Iskoláinkat 1920 szeptember 6-án nyitottuk meg és már 1920 szept. 9-én, tehát a tanítás megkezdése után három nappal, 24859—1920. sz. a. rendeletet kaptunk, amely megállapítja, hogy a magyar nyelv csak „kisegítő nyelv“ lehet, míg az u. n. „nemzeti tárgyakat“ kizárólag románul szabad előadni — olyan gyermekeknek, akik akkor még egy szót sem tudtak románul! 4. Az 1923. júl. 25-én kelt 76501—1923. rendelet már határozottan 7
