Református Kollégium, Kolozsvár, 1942

28 a fékevesztett anyagháború képzeletet felülmúló teljesítmények mel­lett képzeletet felülmúló rombolásokat végez, most amikor közvetlen a veszély, hogy egyetlen bomba szétzúzza a századok viharaival dacoló épületeket — az egész iskolai év folyamán, a régi kollégium megújítása kapcsán, az építés, a gyarapodás, a jövőre való felké­szülés boldog izgalmában éltünk és éltek mindazok, kik a kollégium szorosabb köréhez tartoznak. — A külsejében megújult régi kollé­gium mellett várjuk tornatermünk kibővítését — és oszágos érdek­lődés mellett készül a javítási munkálatok alkalmával felfedezett Apáczai-kollégium homlokzatából megmaradt falrész renoválása. Jövőt készítő munkánkban így támogatott a múlt azok pél­dáival, kiket Isten kegyelme különös képességekkel áldott meg és állított népünk és iskolánk szolgálatába, hogy rájuk tekintve, hoz­zájuk visszatérve, higyjünk rendületlenül a pusztulás és múlandóság sötét árnyai közt is az Ő megtartó kegyelmében. Vallásos nevelés, v. Tóth Imre vallástanár jelentése. A vallásórák áldott alkalmain kívül, amelyeken az ifjúság az élő Istennel és annak csodálatos kegyelmével és munkájával talál­kozott, a hitvallási élet felébresztésére és megerősítésére szolgáltak az istentiszteletek alkalmai, a vasárnapi iskola, a bibliaóra, a szór- ványmisszió-munka, a csendes napok és a küiönböző konferenciák. A vallásórákon az Istennel való találkozás volt az óra közvet­len célja. További célunk az volt, hogy az ifjú annyira megszeresse Istent és az ő akarata szerint való életet, hogy ne akarjon és ne is tudjon más úton járni, csak az övén. Az, hogy a vallás mint tanítási tárgy szerepelt az ifjak lelkében, bizonyos kötöttséget és talán bizalmatlanságot is szül, és ezért van szükség az igehirdetés szabadabb formáira is, ahol minden kötöttség nélkül, önként elfogad­hatják Isten Igéjét. Az istentiszteleteken az Igében láttuk meg azt, hogy milyen az Isten nélküli élet és milyen az Isten akarata szerint élő hívő em­ber élete. A bevezető istentiszteletet Vásárhelyi János főtiszteletű püspök úr tartotta. Ebben kidomborította azt a nagy igazságot, hogy az ember úgy tudja felebarátait és saját magát is igazán és okosan szeretni, ha először megszereti Istent. Azután a test és lélek kér­déséről beszélt Biró Mózes hídelvei lelkipásztor, megmutatva az Ige mindent megvilágító fényében a két valóság lényegét, értelmét és célját. A következő istentiszteleteken azt világították meg az ifjak szívében dr. Nagy Géza, dr. Gönczy Lajos, Maksay Albert teológiai ta­nárok, dr. Biró Sándor ref. koll. tanár, Moher Péter teológiai hallgató és Tóth Imre vallástanár, hogy milyen a test szerint való élet, ami bálványimádást, versengést, haragot, irigységet stb. hordoz magá­ban. A karácsonyi szünet után az egymásután következő vasárna­pokon a lélek szerint való élet értékeiről beszéltek: Nagy István segédlelkész a békességről, László Dezső belvárosi lelkész a béke­tűrésről, Tóth Imre vallástanár a szelídségről, Deák Ferenc felső­városi lelkész a jóságról, v. Tóth Imre vallástanár a mértékletességről,

Next

/
Thumbnails
Contents