Református Kollégium, Kolozsvár, 1941
10 reite rá, hanem az a meggyőződés, hogy a magyar nyelvtudománynak elsősorban a régi nyelv ismeretén és a nép nyelvének tanulmányozásán kell fölépülnie. Ez a meggyőződés már igen korán megérlelte benne azt az elhatározást, hogy összegyűjti és szótár alapjában földolgozza a maga anya-nyelvjárásának, a szamoshátinak egész szó- és szóláskészletét. Ez a föladat több mint két évtizeden át volt, mondhatom, mindennapos gondja, mintha csak egy felsőbb parancsnak engedelmeskedett volna. Évről-évre szaporodtak a följegyzések, csöndes megelégedéssel mutatta a sűrűn teleírt füzeteket, különösen vakációk után. Olykor, ha egy-egy följegyzés, példamondat helyességében kétsége támadt, odahívta feleségét és tőle kérdezte meg, jól van-é. Benne megbízhatott, akárha a helyszínen ellenőrizte volna a kérdéses, gyanúba fogott szólást, olyan tisztán és biztosan beszélte a Szamoshát nyelvét. De mindig többre vágyott, teljességre törekedett, emberileg tökéleteset és mintául szolgálót akart alkotni, ezért fáradhatatlan volt a gyűjtésben. Pedig a nagyobb munka, a testet-lelket fárasztó, idegmorzsoló munka csak a nyersanyag összegyűjtése után következett, t. i. a földolgozásé. Az összehordott anyagból épületet kellett emelni. Az egyes szavak értelmezése, mindenféle jelentésük fölsorolása, használatuk körének megállapítása, szólásokban és példamondatokban való bemutatása, a sokféle utalás olyan óriási és any- nyira megbecsülhetetlen munka, hogy nem lehet eléggé méltányolni, sőt csodálni. Ezt beláthatja mindenki, még az egészen laikus is, csak föl kell nyitnia ezt a kétkötetes, külső kiállításában is tetszetős mnn- kát és el kell olvasnia egy-két címszavát.4 Ez is tájszótár, de merőben más, mint a Szinnyei József-féle, mert nem tájszavakat tartalmaz, hanem a nyelvjárásnak teljes szó- és szóláskincsét foglalja magában. Irodalmunkban az első ilynemű munka. Jól ismerik a szakemberek, használják is gyakran, akárcsak a Nyelvtörténeti, az Oklevél- és a Tájszótárt, csakhogy ezeknél jóval megbízhatóbb. A Szamosháti Szótár anyagának egybegyűjtése és földolgozása rendjén a nyelvjárásnak sok érdekes sajátságát volt alkalma megfigyelni, ezeket kisebb-nagyobb dolgozatokban tette közzé, rendszerint a Magyar Nyelvben. így keletkeztek — hogy csak a nevezetesebbeket említsem — az elisióról, a mássalhangzó-ikerítésről, az orr- hangusodásról stb. írott többrendbeli tanulmányai. Biztos nyelvérzéke és a nép nyelvének tüzetes ismerete hivatottá tette arra, hogy a 30-as években újabb lendületet vett nyelvtisztító és nyelvművelő munkából is kivegye a részét. Minálunk Erdélyben ő volt az első, aki a nyelvromlás, illetőleg nyelvrontás ellen fölemelte szavát. Már 1928 őszén az Erdélyi Múzeum-Egyesület népszerűsítő előadássorozatában felolvasta A magyar nyelv sérthetetlen alaptörvényei című tanulmányát. Ugyanennek az egyesületnek 1930. évi marosvásárhelyi vándorgyűlésén Aggodalmak nyelvünk épsége körül címen adott elő. Ebben a két felolvasásban előadott megfigyeléseit és aggodalmait foglalta össze röviden és tette közzé Er4) Szamosháti Szótár I—II Budapest, 1935—1936. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadása (Debrecen város ny.). I. 572+4 1., II. 480 1.
