Református Kollégium, Kolozsvár, 1941
4 renc, Salamon József, mindenike értékes munkása a tanítás ügyének. Tanulótársai voltak: Szilágyi Sándor, a kiváló történettudós, Szász Károly, Nagy Péter, későbben hírneves költők, illetőleg püspökök, báró Kemény Zsigmond és gróf Bánffy János. Említsük még meg diákéletéből, hogy bár szülei, mint említettük, itt éltek Kolozsvárt, Gyulai Pál felsőbb osztályos korában, édesapja halála után bennlakója volt az iskolának, ami minden időben jótétemény számba ment helybelinek és vidékinek egyaránt. Ennek tudatában volt minden valamire való lakója az intézetnek, csak a hitványa tekintette tehernek a rendjét s viselkedett lelkületének megfelelően. Megtörtént azonban Gyulai Pál őkelmével is, ami szinte óhatatlan, hogy ottan-ottan elrohant az idő különösön az estéli órákban és künn felejtette magát az estvéli lustra után, legkivált a színházi előadások rendjén, mert a kolozsvári diákok emberemlékezet óta lelkes pártfogói voltak a színháznak, amikor még a színház az igazi magyar kultúrát szolgálta minden előadásával. Máskülönben Gyulai lelkes híve volt a színháznak s ha kis termete nem akadályozta volna, ő is felcsapott volna színésznek, mint Petőfi. Megtörtént aztán — mondjuk el ezt is —, hogy Gyulai Pál uram elmerészkedett menni néminemű báli alkalmatosságra: meg is adta az árát, kemény egy-egy forintokkal büntettetett meg a feljegyzések szerint, de bizonyára megérte a mulatság a pengő forintokat. Végezetül mondjuk még el azt is koronájául bűneinek, hogy a tilalom ellenére egy alkalommal szép színes mellényt szabatott magának. Gondolom azonban, hogy az egyszeri diák példájára csak az éjjeli órákban viselte, amikor lefeküdött, az ágyban. Most pedig, ezután a — gondolom — nem egészen szükségtelen bevezetés után, hadd térek rá feladatom tulajdonképpeni tárgyára, Gyulai Pálnak kolozsvári kollégiumi tanárságára, visszatérésére 10 év után Kolozsvárra, alma materéhez. Hát bizony, mondjuk ki, ez a visszatérés nem nélkülöz — amint az kiváltságos embereknél természetes — néminemű regényes momentumokat. Ennek a visszatérésének pedig hozzánk a históriája a következő. A szabadságharc lezajlása és párévi külföldi utazás után Gyulai Pál Budapesten telepedik meg és a szívéhez nőtt rokonszellem, Petőfi Sándor irodalmi hagyatékának rendezése során megismerkedik a Petőfi özvegyének, ekkor már Horváth Árpád egyetemi tanár feleségének, Szendrey Júliának testvérhúgával, a még Szendrey Júliánál is szebb, nagyműveltségű, kiváló szellemű, Szendrey Máriával és rövid ismeretség ntán megkéri a kezét. Amint Szendrey Mária levelezéseiből olvassuk, Gyulai Pál 32 életévével, kis termétével és hirtelen barna arcával nem volt az a kérő, amilyenről fiatal leányok álmodozni szoktak, azonban Gyulai komolysága, kiváltságos egyénisége, érzelmeinek őszintesége rokonszenvre talált nála. Szendrey Júlia készséggel egyezett bele húgának tervezett házasságába, azonban aggodalmai voltak, hogy mit szól a dologhoz édesapjuk, az öreg Szendrey Ignác, akinek, — mint tudjuk, — Júlia leányának a házassága sem volt Ínyére a már akkor különben országos hírű költő Petőfi Sándorral sem. Most bizonyára azt fogja ellene vetni a
