Református Kollégium, Kolozsvár, 1941
17 akkor sem rejtett gyengeséget, és ha mégis véleményt mondott irodalmi vagy más kérdésekben, szavaiból a lélek belső tüze és a tiszta meggyőződés szilárdsága sugárzott ki. Költői fejlődéséből azonban sem az egykori iskolai értesítők, sem a régi barátok sokat nem vettek észre, de lelki köntöse, amiben magányából kijőve az emberek előtt megjelent, már a későbbi Reményik egyéniségének sajátos megjelenési formája volt. Egyik osztálytársa jellemzése szerint a diák-Reményik »magával szemben szigorú, másokkal szemben megértő volt.« Vakációi nagyrészét Dobsinán töltötte. A Felvidék és Erdély természeti és történeti szépségei döntő módon hatnak képzeletére, lelkivilága kialakulására. Kedvenc sétái már akkor a Házsongárdi-temetőbe, az Óvárba és a Hójába viszik, költészete sírig ihlető, örök forrásaihoz. Jellemének kialakulására tanárai közül Imre Sándor volt a legnagyobb hatással. A szigorú, de mindig igazságos nagy nemzetnevelő rakja le nemzetszemléletének első, mélyen erkölcsi alapjait. Ugyancsak ő ismertette meg vele a régi és új magyar irodalom jellemformáló, új utakra mutató szépségeit. Irodalmi ismeretei értékelése- kép »a magyar irodalomban tanúsított kiváló előmeneteléért« 1908-ban, a VIII.-ik osztály bevégzése után 44 korona iskolai jutalomban részesült a Valler-féle alapítványból. Kolozsváron, Dobsinán, az iskolán és olvasmányain kívül nagy hatással volt nemzetszemléletének kialakulására családi környezete is. Ősei között volt Pákh Mihály evangélikus superintendens, aki annakidején a Habsburgokat detronizáló 48-as határozatot kihirdette. Pákh Albert, Petőfi barátja szintén ősei közé tartozott. A szabadságharc szent emlékeit és nemzeti irodalmunk hagyományait szülei ereklyeként adták át fióknak, vésték fogékony leikébe. Diákkorának kedvenc olvasmányai is: a 48-as szabadságharc, Rákóczi Ferenc élete, a francia forradalom, a múlt felemelő eszményeit és szomorú valóságait tárták fel előtte. A diákévek Reményik életében tehát látszólag keveset jelentettek, de a művészi megnyilatkozások szűkszavúsága nem ad helyes képet első élményei ihletformáló erejéről. A férfi-Reményik költeményei mutatják igazában, hogy a farkasutcai templom és az öreg kollégium milyen mély és elhatározó lélekformáló erővel hatottak rá. A múltba vesző iskolai évek nem csupán az »eltűnt idők nyomán« felébredő nosztalgia forrásai, hanem ugyanakkor két nagy felismerés érlelői is a későbbi kisebbségi sors költője számára. »A templom és az iskola« sorsformáló, megtartó erejének élménye a kollégium szent hagyatéka, ami költészetté finomul a férfivá vált költőnél, sorsprogrammá a kisebbségi életben erejét újjászervezni akaró erdélyi magyarság lelkében. Reményik Sándor több versében gondol vissza hálával a kollégiumra, de az iskola, a rég eltűnt és szétszóródott bajtársak emléke mindig a mát idézi előtte, a múlt és jelen között tátongó áthidalhatatlan űrt. „Akik élnek, ó, hány határon át Kellene árkon-bokron futniok,
