Református Kollégium, Kolozsvár, 1941
16 Ielkifközösségében. Reményik Sándor magyar és erdélyi volta eleven tanúság arra, hogy egy nemzet legszilárdabb összekapcsolója és fenntartója nem a vérségen, hanem a hagyományokon és a lelki közösségen felépülő nemzeti szellem. Kolozsvár és a református kollégium döntő jelentőséggel bírnak Reményik lelki kialakulásában. Az 1890 aug. 30-án szül. kisfiút evangélikus szülei a helyi református főgimnáziumba küldték, abba a kollégiumba, ahol emberek és kövek, környezet és szellem egyaránt erdélyi- séget sugárzó, múltra figyelmeztető szimbólum volt. A kollégium ódon épülete, a templom évszázados ablakai, a nagy kúrián játszó gyermekek, állandó ihletője maradtak. De a kollégium nagy tanárai: Török István, Imre Sándor, Kovács Dezső, Kálmán János, Geréb Márton magyar és protestáns jellemet formáló munkája sem maradt hatás nélkül az ott nevelkedő diákseregre. Az Apáczai Cseri Jánosok, Gyulai Pálok és Szilágyi Sándorok nagy hagyományai elsősorban Erdély és a történeti múlt szellemét nyomták rá a századforduló nevelői munkájára. Reményik Sándor 1900 szeptemberében iratkozott be ja kollégium első osztályába. Osztálytársai között ott találjuk Makkai Sándort, Ligeti Ernőt és Indig Ottót, felette négy évvel ugyancsak a kollégiumba járt Jékely (Áprily) Lajos, az akkori VIII.-ik osztálynak pedig Kós Károly volt egyik legkiválóbb növendéke. Vájjon ki sejtette akkor, hogy Makkai, Áprily, Reményik és Kós két évtized múlva nemcsak az erdélyi irodalom legnagyobbjai, de az »erdélyiség« hirdetésén át ugyanazon szellem legjellegzetesebb képviselői is lesznek. Vájjon véletlen-e vagy sorsszerűség, hogy a háború utáni »erdélyiség« legmélyebb sorsvállalói, az »erdélyi szellem« legigazibb kifejezői néhány kivétellel mind a kolozsvári református kollégium növendékei voltak. A költő a véletlenek eme összejátszásában bizonyára sorsszerűséget lát, a tudós azonban az okok és okozatok nehezen felderíthető szövedékében próbál összefüggéseket keresni, feleletet találni. A protestáns és erdélyi szellemen kívül, ami a kolozsvári református kollégiumot jellemezte, az irodalmi érdeklődés és a költői tehetség kibontakozására nagy hatással volt az akkor már közel félszázad óta működő Gyulai Pál Önképzőkör. Nem véletlen tehát, hogy Szabó Dezsőn, Reményik Sándoron, Áprily Lajoson, Kós Károlyon, Kemény Jánoson át Wass Albertig és Jékely Zoltánig az erdélyi irodalom legtöbb jelentős íróját éppen a kolozsvári kollégium adta a magyar nemzetnek. Reményik Sándor mint diák tanáraitól és az irodalmi szellemtől áthatott diáktársaitól sok ihletet nyerhetett. Már ír verseket, de a nyilvánosság elé akkor sem szívesen lépett. Egykori diáktársai szerénynek, egyszerűnek, visszahúzódónak ismerték. Verseit megmutatta ugyan egy-két meghitt barátjának, de az önképzőkör zajos pódiumát elkerülte. A Gyulai Pál Önképzőkörben nem is játszik semmi emlí- tésreméltó szerepet. Az egykori jegyzőkönyvek csupán annyit jegyeztek fel, hogy 1907—1908 folyamán pótválasztás folytán választmányi tag lett. Az ifjúság »mozgalmaiban« sem vett részt. A diákok és tanárok örökös harcában, az ifjúság hangos szerepvállalásaiban ő a csendes szemlélődő szerepét választotta. De a félrevonultság
