Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

II.

Hí a haza.

Iskolai évet megnyitó beszéd.

1915. szept. 23-án a kolozsvári belsőfarkas-utcai ref. templomban elmondotta Kovács Dezső kollégiumi igazgató.

Első utunk, miután oly hosszú idő múltával ismét összegyűltünk a munkára, e fölséges csarnokba vezetett. Buzgó és alázatos lélekkel adtunk hálát az Istennek a segítségért, amellyel az iszonyú viharon keresztül édes hazánkat s vele bennünket is megvédelmezett s lelkünk szemeivel — bízva és reménykedve az ő segítségében — a reménység súgarait kerestük a sürü ködben, amely a reánk következő esztendőre borúi.

Hol van a jós, akinek látnoki tekintete átjárhatná a sürü homályt, amelyet az 1915 — 1916 ik esztendő jelent! Hol van a kéz, amely föllebbenthetné a fátyolt, amely ott borong az előttünk álló napok és hónapok orcáján! Van-e hatalom, földi mindentudás, amely világot gyújthatna az éjszakában, melynek szárnyai alatt véres napok sötét madarai szunnyadnak!

Bizonyára nincs máshol reménységünk és világosságunk, mint a mindnyájunk felett Őrködő kegyelmes és jóságos Istenben! Az ő orcája felé fordítjuk gyermeki tekintetünket ez órában és az ö szemeit rajtunk nyugodni érezzük.

ő benne bíztunk eleitől fogva s bizalmunkban mi meg nem csalatkoztunk. Mert velünk volt ő az elmúlt esztendő súlyos idejében. Hallottuk biztató szavát a csüggedés nehéz óráiban. Az ágyúk mennydörgésében az ő szavának zengése szólt hozzánk és a hazát védelmező győzelmes szuronyaink élén az ő lelke fénylett. A teljesített kötelességek hü fáradalmai után is az ő szárnyai fedezték pihenésünk óráit.