Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

- 7 —

ő hozzá bizton fordulunk ebben a nagy órában is, midőn a jövendő vasszárnyú kapuja előttünk feltárul s mi belépni készülünk rajta. Vezessen bárhova az út, amely itt kezdődik; szegélyezze bár sötét sáncait az Ínség és nyomor, az emberi szenvedések soha nem látott tömege: mi bátran járunk rajta, mert tudni fogjuk, hogy ő velünk van. És tudni fogjuk, hogye sötét országon keresztül a győzelem, a béke és a boldogság mezőire vezérel bennünket.

Bizodalommal és reménységgel, de egyúttal nemes és nagy elhatározásokkal kell megkezdenünk az új esztendőt.

Nekünk méltóknak kell lennünk, kedves ifjúság, az Isten segítségére.

Méltóak pedig csak úgy lehetünk, csak egyetlenegy módon, ha kötelességeinket híven teljesítjük.

Köröskörül, a világ minden tája felől ádáz ellenség támadja határainkat. A világtörténelem nem ismer korszakot, amely csak hasonlítható volna is a mi időnkhöz. Nem százezrek, hanem milliók véres csatája dúl körülöttünk. Óriások, titánok harca ez, amelyben rettentő arányú erők ütközte össze. A roppant seregek lába nyomán megrendül a föld. Felvonúlt egymás ellen az ezer mérföldekre terjedő roppant csatatéren mindaz az energia, amelyet századok alatt termelt a tapasztalás és a nevelés, a tudomány és az ipar. Ott küzdenek e világdöntő csatában testvéreink, gyermekeink, barátaink, akik híven teljesítvén kötelességeiket, vérüket és életüket áldozzák a mi győzelmünkért.

Csak mi ne vennénk részt benne? Csak mi maradnánk tétlenül ? Csak bennünket ne érdekelne az, ami e csatákban történik ? Csak a mi szivünket ne dobogtatnák meg a roppant áldozatok, amelyeket a mi boldogságunkért hoznak hős katonáink ? Csak a mi álmainkat, a mi nyugalmunkat ne zavarnák meg a sebesültek fájdalmai, a haldoklók végsóhajtásai ? Csak a mi erszényünket ne nyitnák meg a háború árváinak szenvedései?

A magyar nemzet régi dicsősége új fényben lángolt fel ezekben az örök idők emlékezetében élni fogó dicsőséges csatákban. Csak mi volnánk azok, akik nem leszünk részesei e harcnak és a majdan elkövetkező diadalnak ?

Nem, kedves ifjúság! Mi ezt a gyalázatot nem akarjuk és nem is fogjuk eltűrni.

Mi engedelmeskedni akarunk a haza hívó szavának, amely azt mondja nekünk, hogy teljesítsük kötelességeinket.