Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

— 5 Jól tudjuk, Istenünk, Atyánk, hogy a fegyver, melynek éle ránk jőve, a bűnök miatt való büntetés; jól tudjuk, te tartasz most ítéletet; tudjuk, hogy e háborúval a mérlegre tétettünk, hogy megméressünk: oh Atyánk, Istenünk, engedd remélnünk, hogy a mérlegen könnyűnek, híjával valónak nem találtatunk, hogy megbünhödte nemzetünk a múltat s a szenvedés, a vér- és könnyáldozat hadd legyen egy szebb, egy boldogabb jövendőnek záloga.

Oh jó Atyánk, Istenünk, te segítsd, te védd, te oltalmazd fiainkat, testvéreinket, a vezetőket és tanulókat, akiket sorainkból fegyverbe szólított a haza védelme, akik ifjú életüket állítják oda védelemül nekünk: terjeszd ki oltalomra kezeidet felettük, őrködő angyalaid járjanak tábort körülöttük, hogy óvják, védjék drága életüket és hadd térjenek vissza rövid időn babérral övezetten szeretetteik keblére s alma materünk falai közé.

Oh jó Atyánk, te viseld gondunkat, te vidd jó végbe ügyünket, hadd jöjjön el mihamarabb a nap, amikor a félelem és rettegés után megtelik a mi szivünk örömmel és a mi ajkunk vigassággal és a kivívott diadal után hadd mondjuk el hálatelt szívvel: Él az Úr és áldott az én kősziklám; magasztaltassál fel, oh idves- ségnek Istene!

Áldott legyen a a te dicsőséges szent neved, teljék be a föld a te dicsőségeddel! — Ámen!