Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

— 40 akiknek mindenike az iskola békés munkáját rövid időn véres harcokkal cseréli fel, úgy lehet. Óh jó Atyánk, Istenünk, vajha megkímélné őket a te atyai kegyelmed a vad öldöklésben való részvételtől, vajha, mielőtt reájuk kerültetne a sor, véget érne az embertelen öldöklés, pusztulás! Cselekedő evégből, hogy a győzelem glóriája a mi lobogóinkat ragyogja körül továbbra is és győzelmes harcaink hozzák el rövid időn belül a béke várva- várt napját, hogy visszatérhessen a békés munka ismét iskolánk falai közé!

Oh Atyánk, Istenünk, ne engedj sokáig hiába reménykedni. Hadd jöjjön el mihamarább a nap, amikor megtelik a mi szivünk örömmel és a mi szánk dicsérettel, hálaadással és hálatelt szívvel tesszük a vallomást: Jó az Úr, irgalmas és hajlandó a kegyelemre, nagy kegyelmességü és igazságú! Igazak és tökéletesek a te utaid, oh szeretetnek királya! Azért áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményeiről! Az Úrnak jóvolta mindörökkön örökké vagyon az őt félőkön és az ő igazsága nemzedékről nemzedékre tart. Áldjad én lelkem az Urat! — Ámen!