Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

w* pp1,*- >}r •..-.•»**•«

Vili.

*

Évzáró beszéd.

Irta és 191ó. június 3-án a farkas-utcai templomban tartott záróünnepen elmondotta Kovács Dezső igazgató.

Az iskolai esztendő, amelyet kétségek és remények között szeptember 23-án ezen a helyen nyitottam meg: ime elvégződött.

Eljöttünk ismét ide, hogy lcborúljunk hálaadó szívvel annak lábaihoz, akinek kezébe tettük munkálkodásunknak reménységét, igyekezetünknek Ígéretét, a nemes elhatározások és jószándékok feltevéseit. Érzésektől megáradott szívvel jöttünk el ide ebben a komoly órában, amikor számunkra ismét bevégződik egy esztendő s nemsokára kezdődik egy új, hogy hálákat adjunk a mindenható nagy istennek, aki megvédelmezte nemzetünket s miközben seregeink ércfalként állanak őrt északon és délen, megengedte megérnünk orgyilkos elleneink méltó büntetését; az igazság Istenének, akinek lelke ott ragyog honvédő fegyvereink élén s szava ott mennydörög a hitszegő ellent tovaseprő ágyúink szavában, midőn megnyílik előttük a rónaság s visszhangjuk immár Lombárdia határain veri fel a hitszegő szövetséges nyugalmát.

Az Isten megengedte, kedves fiaink, hogy abban a rettentő vérzivatarban, amely körülöttünk forr, hazánk földje ne érezze a háború szörnyű közvetlen nyomait, hanem folytathassuk évi munkánkat a körülményekhez képest majdnem jelentéktelen megszakítással s megrövidítéssel és a mai napon egyelőre — békésen — be is fejezhessük.

Mély hálával van teli a mi szivünk az Istennek ily jóságáért s midőn rágondolunk a vett kegyelemre, mely megengedte munkálkodnunk, alázatos lélekkel nyugszunk bele az áldozatokba is, amelyeket szent rendelése reánk az elmúlt esztendőben kirótt.