Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

az egyedülálló kimeríthetetlen kincsesbányát eltitkolta a világ előtt! Úgy a szivemhez nőttek ezek a barna, szótlan, komoly emberek, mintha a véreim volnának. Láttam a magyar parasztot ágyútüzben, láttam őket ingujjban sturmolni, láttam csatározásaik után a halottaikat eltemetni, az arcuk mindig egy volt: gőgös, bús, elragadóan férfias.“ (Pesti Napló 1915. jan. 29. száma.)

Olyan boldogító, örvendezésre késztető azt tudni, hogy a magyar föld ez egyszerű fiai vérükkel, kardjukkal, fegyvereikkel és életükkel mutatták meg a kárpáti csatákban, hogy a magyar nemzeti öntudat lelkűk eleven darabja. Én ma a Kárpátok bércei közül, a kárpáti szelek szárnyán, a magyar nemzeti öntudat megújulásáról és meggazdagodásáról hallok örömüzenetet. A magyar föld fiai puskaropogások, ágyudörgések között mutatták meg a bámuló világnak, hogy a magyar nemzeti öntudat nem fikció, nem álom, de eleven valóság, amely a legegyszerűbb magyar honvéd lelkét az önfeláldozásig emeli s szivét szent izzásban a végsőkig hevíti át. A magyar honvéd tiszta nemzeti érzéseivel, leikével meglepetés nemcsak a nagy világ, hanem a mi számunkra is. A magyar nemzeti öntudat, amelyet eddig sokkal kisebb fog- lalójunak ismertünk, megújult és meggazdagodott. Egyik napról a másikra kitágult s átfogta a magyar föld minden fiának a ielkét.

A magyar nép mind teljesebb mértékben olvad fel a magyar nemzet szellemébe. A nemzet fogalma ugyanis több, magasabb, gazdagabb s gyökerében más, mint a nép fogalma. A nép természeti, faji fogalom, a nemzet erkölcsi, szellemi fogalom. A nemzet ideál, cél minden népre nézve. A nép nemzetté lesz, ha sajátos egyéni, faji mivoltában szunnyadó magasabb szellemi erőit, képességeit kialakítja s természeti mélyéből kiábrázolja a maga tiszta nemzeti arculatát. A nép nemzetté lesz, ha faji egyéniségének megfelelő kultúrát teremt s kollektiv lelke egészéből hozzáad valami újat az egyetemes emberi kultúrához.

A kárpáti honvéd szemében ott ég az erkölcsi tűz, ott ragyog amaz erkölcsi világ, amely karjait megacélozza, kitartását, bátorságát, vitézségét legendás fényben ragyogtatja. A diplomácia jelszavait, melyekkel a világháborút igazolja, nem ismeri, de ismeri az anyaföld szentségét, a magyar erdők mesélő hangját, a magyar mezők áldását, őrzi őseinek gazdag emlékét s ez emlékekből él, táplálkozik, amelyeket meggazdagodva ad át a fiák, unokák hosszú sorának. Van sajátos világnézete, egyéniségének megfelelő vallása,