Református Kollégium, Kolozsvár, 1915
— 33 van művészete, irodalma, vannak költői, szónokai, politikusai olyanok, akiket Európa szeme bámulattal néz, sőt az új világ új emberét is igézettel tölti el. Újjongó, örvendező büszkeséggel telik el a lelkünk, ha a kárpáti honvéd arcára pillantunk s meglátjuk annak szemében, tüzében azt a nemzeti vonást, amely minket naggyá, gazdaggá tesz! Áldó, magasztaló szent érzéssel telik el a lelkünk, ha a Kárpátokra nézünk, ahol annyi ellenség közt kibimbózott ez a nemzeti lélek s hosszú, nehéz harcok közt vérrel öntözve, mint egy csodás virág nyílt ki fenségben, pompában, nagyszerűségben! A Kárpátok kibimbóztatták a magyar nép fiában a nemzeti öntudatot, de egyszersmind készek is azt megvédelmezni minden kincseivel, áldásaival és gazdagságaival. A Kárpátok nemcsak természeti határok, történelmi tradíciók hordozói, hanem egyenesen szellemi határvonalak. Északtól, kelettől elzár, nyugaton kaput nyit. Útját állja annak az áramlatnak, amelyet a „keleti szellem“ kúszált, sötét fogalma fejez ki, de utat nyit annak a derűs világnak, amely az ember méltóságán épülve, a szabad, nemes, öntudatos szellem megdicsőülése. A Kárpátokon innen a szellem felmagasztalása, fennszárnyaló ideálizmusa, a Kárpátokon túl a szellem kárhoztatása, lekötése a moszkovitizmus korbácsa alatt. Az a nyugati, ez a keleti szellem. Az a nemes, szabad szellem szolgálatában áll, ez az autokratikus hatalom és uralomvágy érdekében ont vért és pusztít. A nyugati szellem legmélyebb gyökerében rejlik az a törekvés, hogy bensőleg nőjjön, a keleti szellem pedig oda tendál, hogy habzsoló falánksággal kifelé terjedjen. Itt elsötétedtek a lélek szemei s ráborult mindenre az animálizmus gőzköre, ott világosan, tisztán ragyog a léleknek szeme s a napba nézve magasságok felé szárnyal. A nyugat ideálizmusa lelki erőket művel ki s kiművelés nélkül nem hagyja az emberi szellem egyetlen arravalóságát se s igy megteremti a tudományok, művészi alkotások szépségeit s főként lehatol a lélek fundamentumaiba, hogy megindokolja kutatásait, alkotásait és életét. Keleti szellem az ázsiai pusztaságok arányai szerint kifelé tör nőni, nőni belső erők, vég és cél nélkül, addig a határig, ahol elvész az egyes személy a maga egész belső világával, emberi méltóságával, öntudatával és szabadságával. E két világ közt áll keményen, dacosan, koronás fővel a Kárpátok ércfala. Áll megingás nélkül, hiában ostromolja szennyes hullámaival 3
