Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

- 31 hogy 26-án „az uzsoki szorosnál nehány pár ezer főből álló orosz betört“. E naptól kezdve megismétlődtek Máramaros, Ung és Bereg vármegyék területén az orosz betörések és pusztítások. Máramarosszigetig jönnek, de itt az utolsó kárpáti lejtőnél az alföldi róna küszöbén, a Kárpátok völgyeiben mint valami óriás malomban őrlik meg a mi magyar honvédeink a kegyetlen, de vitéz kozák csapatokat. Október 20-án már nincs orosz katona a magyar földön. Tehát a szeptember 27-től október 20-ig terjedő idő véres bevezetése a téllel beálló kárpáti csatának. November közepén a Laborca völgyén újból beömlik egy szennyes horda, mellyel kezdetét veszi a kárpáti csaták második szakasza, melynek színhelye a Laborca, Ondava, Topoly és a Poprád folyók völgye s mely különös erővel a Duklaszoros és a Laborca völgyében, Homonna körül dúl. Máramarossziget után Homonnánál most már másodszor állnak az oroszok az alföldi róna szélén. De hiába minden, itt is a Kárpátok utolsó lejtőjén megtörik minden erőfeszítés s a homonnai mező ezrek temetőjévé lesz. A Kárpátok, mint a jó katonák, saját testükön túl nem engedik az ellenséget. A kárpáti csatákban a Kárpátoknak a Kriván csúcsától a Borgói szorosig terjedő szakasza nyert jelentőséget. Ismételt, bűnös emberáldozattal, keletről nyugat felé eső több kárpáti átjárón, szoroson kísérlik meg betöréseiket, hogy vérpatakok, borzalmas halotti mezők hátrahagyásával tovább nyugat felé, a határok mentén újra előrenyomulva új betörést kíséreljenek meg. A magyar honvéd acél karja s a Kárpátok hűséges segítsége minden, minden erőfeszítést meghiúsít s utolsó lejtőjén hű bajtársával, a szürke magyar katonával együtt útját állja s megállást parancsol. A gorlice—tarnovi áttöréssel megáll a kárpáti orosz malom is, megőrölte az utolsó orosz katonát, aki a Kárpátok szent földjére mert lépni s fenn Orosz-Lengyeiországban most már a németek ropogtatják puskáikat s bömböltetik ágyúikat a kegyetlen, romboló s erkölcsileg oly szegény ellenséges sorok között.

A kárpáti csaták hőse: a magyar föld egyszerű fia, a magyar honvéd, a maga hűségével öntudatosságával és — mondhatom — katonai tálentumával. A kárpáti debreceni honvédek arra kérik ezredesüket, hogy ők „önállóan dolgozhassanak.“ Egy porosz vezérkari őrnagy igy nyilatkozott a kárpáti honvédről: „Meglepetés volt számomra a magyar paraszt, mikor felfedeztem a lövészárkokbán. Milyen gazdag is lehet Magyarország, ha ezt