Református Kollégium, Kolozsvár, 1915
30 badságát és biztonságát. Történelmünk annyi nagy ténye, dicső emléke fűződik a Kárpátok falaihoz, bérceihez s minden köve, fája úgy át van szőve nagy idők szellemétől s eszméitől, hogy sűrű fenyvesei, hegyei, völgyei, hófedte csúcsai mind-mind azt visszhangozzák s valami felséges responsoriumban szellői és orkánjai azokról beszélnek! Hogy meggazdagodtak a Kárpátok e szent történelmi emlékekben s mennyi új eszmét, lelkesedést őriznek szent falaik azokból a dicső emlékű kárpáti csatákból, amelyek ezelőtt egy évvel zajlottak le a Tiszától a Poprádig! Mennyi új emléknek, mennyi dicsőséges forró nap áldott nyomainak lettek letéteményesei, őrizői e föld és e nemzet minden élő és következő fiai számára. Szent hely volt mindenha a Kárpátok minden lábnyoma a magyar lélekre nézve, de kétszeresen az lesz és azzá kell lennie nemcsak reánk nézve, de minden unokáink számára minden időben. Szent hely, ahova eljárunk hálát, önzetlenséget, önmegtagadást, önfeláldozást tanulni azoktól a honvéd-siroktól, melyeknek keresztjei a Kárpátok lejtőit és völgyeit csodás betűkkel Írták tele. Mennyi vérrel váltatott meg a mi békességünk és nyugalmunk . . . Ma a gorlice—tarnovi áttörés dicsőséges évfordulója napján gondoljunk hálás szívvel azokra a nagy, történelmi jelentőségű kárpáti csatákra, amelyek 1914. szeptember 26-tól 1915. május 10-ig tartottak. Reánk nézve ez az egész orosz háború legnevezetesebb, legvéresebb, legtöbb áldozatot követelő, de egyszersmind legdicsőségesebb szakasza. Az 1914. augusztus 8-ávaI meginduló orosz háború győzelmes előnyomnlással kezdődik. 1914. augusztus 22-én lezajlik az első, 27-én a második kraszniki csata. Ezzel csapataink orosz földet taposnak. Most összeszedik az oroszok s összpontosítják háromszoros, négyszeres hadierejüket s a mi dél-észak irányú támadási vonalunkat észak-nyugati irányban, Lemberg felé előretörve támadják, míg a mi balszárnyunk Lublin felé tör előre s üldözi az ellenséget. Szept 3-án kiürítjük Lemberget, melynek közelében óriási csaták folynak le. Lemberg elvesztése után nemsokára megkezdődik a Kárpátok galíciai lejtőinek megszállása. Miklós nagyherceg, az orosz generálisszimus azzal a stratégiai tervvel foglalkozik, hogy Ausztria-Magyarországgal kell először végezni, mint gyönge ellenféllel, amely után — biztos számítása szerint — Németország békét kér. Szeptember 27-én vesszük az első hírt,
